Hol volt, hol nem volt, a n�gysz�glet� kerek erd� v�ns�ges f�in t�l, Artemisz v�r�nak bomladoz� falai m�g�tt tartott�k a b�lt, mi sohasem �rt v�get. E b�l m�s volt mint a t�bbi mulats�g, t�ncosai feh�r ruh�ba b�jtatott boldog ifjak �s le�nyok voltak, s angyalt�ncot j�rtak.

Mi is ott t�ncolunk, h�feh�r ruh�ba v�gan �rvendve egym�st cs�kba z�rva. Majd elhagysz… Most m�ssal t�ncolsz, falod ajkait, engem elhagyva �t z�rod karjaidba. Nem figyelek, nem �rdekel, hogy tekeregsz kezei k�zt, s hagyod el �t, kezem f�nyes k�sre siklik, s l�m, a fi� feh�r ruh�j�t v�r�s r�zs�k lepik el. Majd ut�na a tied is. S m�r nem nevetsz oly b�josan, csal�rdan, mint eddig nevett�l.

�gy t�ncolt�l te b�jos angyall�ny, eme balj�s �jszak�n. A hold s�t�tte l�pteid minden nyom�t. De te m�r nem l�tt�l semmit, elvak�tottak a ny�l� v�r�s r�zs�k.