Be nem gy�gyul� seb
(A M�lys�g c�m� vers alapj�n)

Valahol t�vol, ahol m�g senki se j�rt, t�rt�nt ez az eset.

Lilien �s John egym�s mellett �ltek a kanap�n, �s fogt�k egym�s kez�t. A k�z�s j�v�j�ket tervezt�k. Boldognak l�tszottak.
- Ugye, mindig egy�tt maradunk? – k�rdezte kiss� k�nnyes szemmel Lilien.
John b�lintott, majd sz�les mosolyra h�zta a sz�j�t

- Szeretlek. – suttogta a f�rfi, mik�zben megsimogatta Lilien kez�t.

- �n is… - mondta a l�ny, �s kin�zett az ablakon. Zuhogott az es�. Lilien �sszeszor�totta a fogait.
- Valami baj van? – k�rdezte agg�dva a kedvese. – F�j valami?
- Nem, semmi… - hazudta Lilien, mik�zben f�radts�got tettetve fek�dt az �gyra, �s mag�ra h�zta a takar�t. John odas�t�lt hozz�, megsimogatta �s betakarta.
- Aludj csak! �n addig bemegyek a v�rosba. – mondta szeretetteljesen, majd t�vozott.
Lilien sz�rnyen �rezte mag�t. Befordult a fal fel�, �s arc�t a kez�be temetve s�rni kezdett.
Ek�zben John a v�rosban s�t�lt. Aj�nd�kot szeretett volna venni Liliennek. Megl�tott egy hatalmas �zletet, ahol aj�nd�kokat �rultak. John bes�t�lt a boltba. Hirtelen �tlete t�madt.
Taxival eljutott a legszebb �kszereket �rus�t� bolthoz.

Bes�t�lt a boltba. Az elad�t�l k�rte a legszebb gy�m�ntgy�r�t. John az �sszes p�nz�t r�k�lt�tte.
Mikor az utc�jukba �rt, egy kedves, id�s n�ni odament hozz�.
- Sajn�lom, kisfiam, ilyen az �let… - mondta szomor� arccal.
- Mir�l tetszik besz�lni? – k�rdezte udvariasan John.
A n�ni elmondta neki a nagy titkot.

John haza�rt. Idegesen becsapta az ajt�t. Bet�rt a zokog� l�nyhoz.

- Te… te… te kis nyomorult! – ord�totta John bizonytalanul. - M�gis, hogy merted?!

- Mit? – k�rdezte Lilien, b�r m�r r�j�tt, hogy John megtudta, hogy megcsalta �t.
- �n szerettelek tiszta sz�vemb�l! R�d k�lt�ttem az �sszes p�nzem! N�zd… - a f�rfi el�vett a zseb�b�l egy csod�s gy�m�ntgy�r�t. Lilien el�rz�keny�lt, �s m�r k�sz�nni pr�b�lta, de…
- Ezt figyeld! - mondta John gonoszul, majd r�l�pett a gy�r�re, ami �sszet�rt. Kidobta a kuk�ba.
- Ne! – ki�ltott Lilien. – �n szeretlek!
- De �n nem… m�r nem… kihaszn�lt�l engem. Csak a p�nzem�rt szerett�l… - mondta szomor�an John. – �s… �s most menj innen, am�g sz�pen k�rem! – k�rte kicsit higgadtabban.

Lilien s�rva hagyta el a lak�st. Biztosan tudta, hol lelhet vigaszt. Ez�rt mag�val vitte a gumics�nakot. A n� egyetlen �zenetet hagyott Jamesnek, akivel megcsalta Johnt.

„H�t, k�sz�n�m. D�h�s vagyok. De m�r megyek. Szia.”
Furcsa �zenet volt ez. Lilien nem volt biztos benne, hogy James elolvassa.

Most hossz� �t �llt a l�ny el�tt. M�r esteledett. S�t�t volt. F�lve s�t�lt a rideg utc�kon �t, n�ha maga m�g� n�zett, rem�nykedve, hogy John k�veti, �s ism�t a karj�ba z�rja.

De ez nem t�rt�nt meg. A l�ny az �jszak�t egy sz�llod�ban aludta �t.
Fel�bredt. Sz� n�lk�l t�vozott. M�r csak ez a nap, �s el�ri c�lj�t.
Lilien a tengerhez s�t�lt, felf�jta gumics�nakj�t. S�rt. De vissza nem mehetett, mert John nem akarta. Johnnak nem akarna rosszat semmik�pp. Johnnak rossz lenne, ha visszamenne. A fi� m�r gy�l�li �t. Ez a gondolat er�sen belehas�tott Lilien sz�v�be. John gy�l�li �t… Ezt soha nem akarta. � tette. � volt b�n�s. Lilien b�nja a b�n�t. Elkezdett s�rni. Hatalmas k�nnyek potyogtak a homokba.
Lilien �szre sem vettte, hogy felf�j�dott a cs�nakja.
V�zre eresztette, majd maga is bele�lt. S�v�rogva n�zte a partot, melyen tavaly m�g Johnnal �ltek, �s nevettek azon, hogy egy sz�rf�z� kisfi� folyton leesik a sz�rfdeszk�r�l.
Megint k�nnyek. Lilien er�sen s�rt. A v�z tal�n elmossa a b�n�t… De nem. Ezt semmi sem moshatja le.

A l�ny visszagondolt a tavalyi, boldog eml�kekre. Hom�lyosan �sztak el k�nnyei k�z�tt a gy�ny�r� eml�kk�pek.

Amikor fogt�k egym�s kez�t… �s �gy s�t�ltak… megcs�kolt�k egym�st… mindenki irigy volt r�juk.
Lilien ism�t s�rni kezdett. Esz�be jutott, amikor a j�tsz�t�rre mentek Johnnal.
De aranyos gyerekek! �n is akarok gyereket! – jutott esz�be Liliennek ez a mondat. Ezt John mondta. De m�r ez sem lehet.
Lilien a s�r�sba bele�r�lt. Borzaszt�an �rezte mag�t.
A v�z ekkorra m�r messzire sodora �t. Alig l�tta m�r a tengerpartot. Kap�l�zni kezdett.

- Vissza akarok menni! Seg�ts�g! – kiab�lta. Seg�lyki�lt�s�ra senki nem figyelt. Lilien idegesen evezni kezdett. Majd esz�be jutott valami. Ezt � akarta. Csak �, senki m�s.

Hetek m�ltak el. Lilien m�r rosszul volt az �hs�gt�l. Egy forgalmas v�rosszigeten tal�lta mag�t. Gondolta, hogy rem�ny van r�, hogy itt �lhet.
Hamarosan �szrevett�k. Egy kedves n� �llt felette.
- J�l van? – k�rdezte agg�dva a n�.

- Nem… - s�hajtott f�jdalmasan Lilien.
- Hogy h�vj�k? �n Emilie vagyok. – mosolygott Emilie, majd felseg�tette Lilient.
- Lilien… - suttogta a l�ny. – Tegez�dj�nk, j�?
- J�. – mondta Emilie, majd elvezette Lilient egy sz�llod�hoz. Lilien ezalatt mindent elmes�lt neki.

- Te j� �g! – ki�ltott Emilie a t�rt�net hall�sa ut�n. – Szeg�nyem… biztos nagyon �hes vagy. A sz�ll�ban lehet enni.

Lilient meglepte a n� k�zvetlens�ge. S�rt. Minden j�ra fordult, gondolta, de ez egy igazi be nem gy�gyul� seb. Soha nem fogja megbocs�tani mag�nak.

Lilien �s Emilie a sz�llod�ban �llt. Elfoglaltak egy szob�t, majd bementek.

- Sz�p hely… de hol fogok lakni? – k�rdezte Lilien.

- Nos, ahhoz hogy valahol tudj lakni, ugyeb�r p�nz is kell. Mivel foglalkozol? – �rdekl�d�tt Emilie.
- Orvos vagyok. - mondta, majd egy kis mosolyt is megejtett.

- Akkor ir�ny a k�rh�z! – ki�ltott Emilie, majd megp�rd�lt.
Lilien meglep�d�tt Emilien. Olyan bar�ts�gosan gyerekes! Pedig eln�zte olyan 30 �vesnek. � maga 25 �ves volt, de Emilie gyerekesebb volt n�la. Lilien elszomorodott. Esz�be jutott John. Potyogtak a k�nnyei.
Emilie ezt nem l�tta, t�ls�gosan el volt foglalva a k�rh�zi �tvonal kutat�s�val.
Lilien hamar megnyugodott. Be�rtek a k�rh�zba, �s ott �pp kider�lt, hogy m�t�s orvost keresnek a belgy�gy�szatra. Lilient fel is vett�k, orvosk�nt dolgozik az�ta is.

�vek teltek el az�ta, �s Lilien m�r sz�p h�zzal �rvendhetett. De nem �rvendett annyira, hiszen John m�g mindig nem ker�lt el�, �s biztos m�r h�zas…
Folyton s�rt. Hirtelen er�s f�jdalom mart a sz�v�be.
�s ha a szerelme meghalt? Lilien borzalmasan �rezte mag�t, m�g mindig.
Annyit s�rt az ut�bbi id�ben, hogy nem b�rta m�r ki.
Lilien a f�jdalomt�l elhunyt.

Orvos lett ez a gy�ny�r� l�ny,
Boldog lehetett volna � m�r.
De szerelme m�r nem az �v�,
S�rt ez�rt eleget, �r�kk�.
Lilien boldog soha sem volt,
Siratta �t is a telihold.
Lilien mindig lemondott a j�r�l,
Soha nem besz�lt senkinek se Johnr�l.
Mert ez titok volt, ahogy a kr�nika �rta.
S a titkot mag�val vitte a s�rba.

N�v: Nixi
Email: dakadaka@citromail.hu
Oldal: www.dae-janggeum.try.hu