Hazudott. Még hogy semmi gond! Annyi bűnt követett már el, csak az előző éjszaka, hogy így a lelke biztosan a pokolra jut. Önszántából követte el őket, tehát halálos bűnök. Nincs mit szépíteni ezen.

Mégis, ha visszagondolt rá, mosoly ült ki az arcára. Élvezte az estét, és ha lehet, ez még jobban megrémítette. El kell mennie gyónni, hogy lelke megtisztuljon a bűnöktől.

Az óra végét jelző csengő megszólalt. Lia és Dorka élénken beszélgettek, miközben az ajtó felé indultak. Kitti csatlakozni akart hozzájuk, de Dorka hirtelen kanyart vett, és a másik irányba indult.

- Mi a baja? – kérdezte Liától, aki szintén indulni készült.

- Franco. – csak ennyit mondott, de Kitti máris értette mi is folyik itt igazából.

Lia Dorka után ment, magára hagyva a lányt. Nem hitte el, hogy lehet Dorka ennyire felszínes.

- Hogy vagy? – Franco állt mögötte. A hangra Kitti azonnal megfordult.

- Jól, köszi. – semmi kedve nem volt hozzá. Főleg most. – Sajnálom, de sietnem kell.

Nem hagyhatja, hogy Dorka csak így elmenjen. Beszélnie kellett vele, tisztáznia a dolgokat. Utánuk rohant és megállította őket.

- Dorka, én nem akartam semmi rosszat.

- Persze, hogy nem. Puszta jóakaratból mentél ki Francóval kettesben, ugye?

- Azért kellett, mert… - itt elakadt. Vajon elmondhatja neki, mi is történt igazából?  Megbízhat benne? Hisz a barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni. És ők a barátai.

- Mert?

- Mert Isten beszélt hozzám. – bökte ki végül Kitti – Egyik este, ima után. Feladattal bízott meg, amit teljesítenem kell.

A két lány úgy nézett rá, mintha most szabadult volna az elmegyógyintézetből.

- Kitti, ha te szólsz Istenhez, imádkozol – kezdte lassan Lia – Ha Isten szól hozzád, skizofrén vagy.

- Nem, nem vagyok skizofrén – kiáltott fel idegesen – Hallom őt. Bízik bennem, ha ilyen nehéz feladattal bíz meg!

- Igen, persze. És mi az a nagy feladat? Az, hogy tedd tönkre a barátaidat? – Dorka nem türtőztette magát. – Lásd be Kitti. Nem is vagy olyan fanatikus hívő. Csak kitaláltad, hogy erre a baromságra foghasd a tetteidet!

- Dorka… - Lia próbált békíteni, de Dorka folytatta.

- A másik lehetőség pedig az, hogy annyira hiszel a nem létező Istenedben, hogy nem érdekel már semmi más és már beképzeled magadnak azt, ami nincs is ott.

- Ez hazugság! Isten létezik, és beszél hozzám. Megbünteti a gonoszokat, és megjutalmazza a jókat. Rendet tesz a világban!

- Isten nem létezik, Kitti, lásd már be végre. De ha létezne is, akkor kötve hiszem, hogy érdekli a mi kis csatáink itt lent a földön. Csak nézi, hogy ölik egymást az emberek és közben popcornt zabál és röhög!

- Nem merj ilyet mondani róla – Kitti a könnyeivel küszködött. – Nem tudsz semmit róla. Isten az embereknek megadta a szabad akaratot, de ők rosszul használták ezt fel. Ne tégy úgy, mintha Isten lenne ezért a hibás. Nézz magadra! Belül nincs semmi! Felszínes vagy, és nem érdekelnek az emberek, csak saját magad!– hátat fordított nekik, és keresztül vágtatott a folyosón. A diákok döbbenten ugrottak félre előle. Fogalma sem volt, merre megy, csak el akart végre tűnni innen.

Mikor kiért a napfénybe, hirtelen megállt. Még mindig dühös volt rájuk, de a harag már kezdett elpárologni, aminek a helyébe fokozottan párolgott be a csalódottság és a magány kusza keveréke. Leült a közeli kőre és sírt. Sírt az előző este miatt, sírt a barátai miatt, és sírt azért, mert kezdett kételkedni. Elkezdett kételkedni, ami a legnagyobb hiba.

Kitti előtt hirtelen egy fehér zsebkendő takarta el a kilátást. Ijedten felnézett és látta, amint Frnaco áll előtte. Gyorsan elvette és beletemette az arcát. Nem akarta, hogy bárki így lássa. A fiú leült mellé és őt nézte.

- Akarsz beszélni róla? – kérdezte halkan, mire Kitti a fejét rázta. – Tudod, mindig azt gondoltam, hogy az a Dorka túl rámenős. Mintha minden az ő tulajdona lenne.

- Ő egyáltalán nem ilyen. – szólalt meg rekedten a lány. – Csak nem tudja elfogadni, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy azt ő gondolja.

- Ez nem jogosítja fel arra, hogy másokat bántson. – Franco letörölte a Kitti arcán guruló könnycseppet, de nem vette el a kezét. Helyette közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta.

Kitti testét bizsergés járta végig, akár egy apró áramütés. Nem. Ezt nem lehet. Franco mellkasához nyomta a kezét, és eltolta magától.

- Nekem… most mennem kell – mondta zavartan, és magára hagyta a fiút.

Elindult eredeti célja felé, a templomhoz. Ez túl sok volt. Ezt nem szabadott volna hagynia, megtörténni. Egy újabb hiba a sorozatban. Túl messze jár már attól az úttól, amit eddig járt. A templomban a levegő hűvös és nyirkos volt. A legközelebbi gyóntatószékbe ment be.

- Dicsértessék a Jézus Krisztus – köszönt, miközben letérdelt a kis ablakocska elé.

- Dicsértessék a Jézus Krisztus – üdvözölte a túloldalról a pap.

- Vétkeztem, Atyám. Nagyon sok dologban. Azt hittem, ezzel jót cselekszem, de csak még rosszabb lett. – kezdte halkan – Hazudtam és elszöktem otthonról egy buliba, egy fiú miatt, ahol alkoholt ittam. Ez a fiú, pedig megcsókolt. – a szavak nehezen jöttek elő, de a folytatás még rosszabb volt. – a barátaim nem hisznek nekem, ezért összevesztem velük. Kiabáltunk.

- Miről veszekedtetek? – kérdezte az atya, mikor Kitti nem folytatta.

- Megvádolt, hogy fanatikus vallásos vagyok. De ez nem igaz, ugye nem?

- Ők csak azt mondták, amit kívülről látnak.

- Lehet, hogy soha nem is volt az igaz barátaim. Csak olyan emberek, akikkel elbeszélgettem.

- Tudod, az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Ők is a barátaid akarnak lenni, de ha eltaszítod őket, akkor egyikőtök sem lesz boldog. Meg kell értened, miért mondták azt, amit. Hisz a megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás, pedig a gyógyulás feltétele.

- Ha a barátaim, akkor megmondhatták volna szépen is. Esetleg célzásokkal.

- Az igaz barát szemből támad. Ha figyelsz rájuk és meghallgatod, amit mondanak, jobb ember lesz belőled. Soha ne feledd, hogy az embereknek mindig szükségük lesz a barátaikra.

- Köszönöm, Atyám. – Kitti megkönnyebbült. Igaza volt a papnak. Ő sem mondott túl szép dolgokat. Beszélnie kell velük, hogy tisztázhassák a dolgokat. De elsősorban Dorkával.

- Igen? – szólt bele a kagylóba Dorka.

- Szia. Kitti vagyok. Találkozhatnánk valahol?

- Hétköznap van. A szüleid biztosan elengednek? – kérdezte gúnyosan.

- Kérlek Dorka. Beszélnünk kell.

- Rendben.

- Fél óra múlva találkozunk a sulihoz közeli kávézóban.

Kitti letette a telefont, és a számítógéphez rohant. Már kiválogatott néhány cikket, aminek még hasznát veheti. Rákattintott a nyomtatás gombra, mire a gép működésbe lépett. Összepakolta a szükséges holmikat, felmarkolta a frissen nyomtatott lapokat, és szó nélkül elment.

Dorkának igaza volt. A szülei nem engedték volna el. Kitti most lázadt. Akár Lucifer Isten ellen. De ez most nem érdekelte. A legfontosabb az volt, hogy tisztázza a dolgokat, és sikerrel járjon a feladattal.

A kis presszó hangulatos hely volt. A barna és piros színek uralkodtak bent. A diákok szívesen jártak ide egy-egy nehéz nap után beszélgetni. Most is elég zsúfolt volt, de szerencsére volt még egy megfelelő asztal az egyik sarokban. Kitti odament és lepakolt az egyik székre. Rendelt egy kávét, és várt.

Dorka és Lia hamar megérkeztek a megbeszélt helyre. Mikor leültek először feszült csend ült az asztal köré.

- Figyelj Dorka, sajnálom, amit mondtam. Egyáltalán nem tartalak felszínesnek. Dühös voltam rád. Nem gondoltam komolyan. – vallotta be lassan Kitti.

- Igazad volt. – válaszolt Dorka a többiek legnagyobb meglepetésére. – Tényleg felszínes vagyok. De nekem sem volt jogom azt mondani, hogy Isten nem létezik. Te ebben hiszel és ezt tiszteletben kellett volna tartanom. De nem tettem. Sajnálom.

- Szent a béke? – kérdezte Lia mosolyogva a két félre nézve, mire azok bólintottak.

- Egyébként, azt komolyan mondtad, hogy Isten beszélt hozzád?

- Igen. Biztos vagyok benne. Valamit meg kell akadályoznunk és ehhez szükségem lesz a segítségetekre.

A kávézó ajtaja kinyílt és Franco lépett be a kis terembe. Kitti integetett neki, hogy menjen oda hozzájuk, mire Dorka hitetlenül bámult rá.

- Mindjárt megmagyarázom.

- Sziasztok. – Franco leült az üres székre. – Miért hívtál ide?

- Tudom, kinek a fia vagy. – nézett komolyan Kitti. – Az olasz miniszter törvénytelen fia.

Dorka és Lia döbbenten meredtek Kittire, majd a dühös Francóra.

- És azt is tudom, hogy meg kell állítanunk apádat, mielőtt túl nagy lesz a hatalma.

- Honnan veszed ezt a sok sületlenséget? – kérdezte Franco megpróbálva leplezni idegességét.

- Isten mondta. – válaszolt magabiztosan a lány. – Ha nem állítjuk meg, apád elhozhatja a III. világháborút. – Kitti előkotorta táskájából a sok nyomtatott cikket. – Támogatja az atomfegyverek fejlesztését, más államokkal köt szövetséget, hogy később a hasznára legyenek a háborúban. Most fellendíti Olaszország gazdaságát, de csak azért, hogy legyen elég pénze és tőkéje később.

- Neked elment az eszed. – állt fel Franco határozottan.

- Franco, tudom, hogy gyűlölöd őt…

- Te nem tudsz semmit az apámról. Igaz, hogy egy olyan ember, aki nem törődik a saját családjával, de nem indítana el semmilyen háborút!

- A tények az orrunk előtt vannak, te is látod!

- És én mégis mit tehetek? Én egy senki vagyok, egy egyszerű fiú. Nem tudja senki, ki az apám.

- Ha a sajtó ezt megtudná, biztos vagyok benne, hogy nem tudna elég hatalomhoz jutni, hogy megvalósítsa a tervét.

- Felejtsd el. – Franco felkapta a táskáját és már el is tűnt a presszóból.

Dorka és Lia döbbenten meredtek barátnőjükre.

- Az olasz miniszter fia? Ez most komoly?

- Muszáj rávennünk. Nem kockáztathatunk meg még egy világháborút.

- A teljes igazságot kétféleképpen lehet elárulni: vagy névtelenül vagy, végrendeletben. - állapította meg Lia, mire Dorka kapott az ötleten.

- Akkor mi névtelenül fogjuk. – jelentette ki, mire Lia és Kitti értetlenül meredtek rá. – A sajtónak már az elég, ha egy névtelen betelefonáló közli az infót. Francónak nem kell hozzájárulnia.

- De ő tudni fogja, hogy mi voltunk.

- Mit akarsz? Hogy megakadályozzuk a világháborút, vagy barátot szerezni? Választanod kell közöttük. – folytatta Dorka tettre készen, és a telefont Kitti felé nyújtotta.

- Utálom ezt az egész feladatot. – nyögte, mikor elvette a mobilt.

Másnap újságírók hada állt az iskola bejárata előtt. Mindegyikük az olasz cserediákot akarták látni, Franco Rossit, aki a népszerű miniszter eldugott fia. Nem tudták, hogy Franco már visszament Olaszországba. Az újságok beszámoltak a miniszter lefokozásával, és néhány olyan ügyével, ami törvénybeütköző volt.

A három lány éppen a parkban ült, mikor a rádióban bemondták, hogy megtalálták a miniszter raktárát, ahol egy hadseregre való fegyvert találtak.

- Megakadályoztuk a világháborút, és senki nem küld még egy köszönőlevelet sem! – szólalt meg Dorka.

- Mert névtelenül jelentettük be. – válaszolt Lia, majd Kitti felé fordult. – Azóta hallottad Istent?

- Nem. Teljesen eltűnt.

- Talán nem is az miatt választott téged, mert hívő vagy. Talán azért, mert meg akarta mutatni, hogy milyen igazából élni. Hisz, azóta olyan dolgokat is teszel, amiket azelőtt nem. Talán így akart neked üzenni, hogy tényleg fanatikus voltál. – gondolkodott hangosan Dorka.

- Hé!

- Én csak azt mondom, ami lehetséges. – emelte fel védekezőleg a kezét Dorka.

- Amúgy miért is jöttünk pont ide? Itt még sosem lógtunk. – kérdezte Kitti, elterelve ezzel a témát.

- Gondoltuk, kipróbálhatnánk ezt a helyet is. – vont vállat titokzatosan Lia. – De az igazi ok, pont ott ál mögötted.

Kitti megfordult, és szemben találta magát Francóval. A fiú még barnább volt, mint legutóbbi találkozásukkor.

- Visszajöttél? – kérdezte hitetlenül a lány. – De miért?

- Rájöttem, milyen tapló voltam, hogy nem köszöntem el legutóbb. – válaszolt vállvonogatva.

- És azért jöttél vissza, hogy elköszönj?

- Ami azt illeti… igen. Viszlát, Kitti. – Franco megfordult, Kitti pedig döbbenten nézett utána.

- Ez most komoly?

- Csak vicceltem. – fordult vissza nevetve a fiú. – Meg akartam köszönni, hogy nem hagytad elindulni a világháborút.

- A kötelesség. – nevetett Kitti.

- Ezért pedig jutalom jár.

Franco közelebb hajolt és egy csókkal jutalmazta meg a megszeppent lányt.

Felhasznált idézetek

„Élni azt jelenti, mint örülni bármi áron”
/Rejtő Jenő/

 „Ha te szólsz Istenhez, imádkozol, ha Isten szól hozzád, skizofrén vagy.”

/Szász Tamás /

„A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele.”

/J.K.Rowling/

„A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni!"
 (Pam Brown)

„Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra.”
Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

„A teljes igazságot kétféleképpen lehet elárulni: vagy névtelenül vagy végrendeletben.”
Thomas Sowell

"Az igaz barát szemből támad." 
Oscar Wilde