Az �letem sz�p volt, megtal�ltam a m�sik felemet, akire mindig is v�rtam, aki boldogg� tud tenni minden percben. Sokszor eszembe jut, meg�rdemlem-e egy�ltal�n, de tudom, nagyon szeretem, �s ez elfelejtet minden k�ts�get.
�l�k itt �s mosolygok kedvesen, mosolygok, mivel r�d gondolok, elpirultam… Az �letem legfontosabb embere mindig a gondolataim k�z�tt volt. Azon j�rt az eszem, hol van, mit csin�l. Tudtam nem sok�ra felh�v, �s mindezt megtudom, m�gis hi�nyzott az �rint�se �s cs�kja, hogy nincs itt velem. Azt is tudtam, holnap m�r tal�lkozunk �s minden t�k�letes lesz, de m�gis ez az �rz�s egyszer�en bel�lr�l em�szt fel.
M�g utolj�ra felh�vott indul�s el�tt, hiszen a vonaton nem hallan�nk egym�st. Mikor meg�rkezik ism�t h�v. �gy volt megbesz�lve. Tudtam betartja. Elk�pzelhetetlen, hogy ne. Egyszer�en annyira szeretem �s �n is �t, mintha a r�szem lenne. Ez�rt is f�j annyira, ha elmegy. Ha kit�pnek bel�led egy darabot, az igaz�n tud f�jni.
Bel�t�sa szerint unalmas bulinak n�z ki, mert nem vagyok ott. Kicsit t�loz igaz, de att�l j�l esnek a kedves szavak akkor is ha majdnem sz�z kilom�terre van t�lem. Am�g besz�lt egy olyan �llapotba ker�ltem, ami megmagyar�zhatatlan �s rendk�v�li, viszont amikor letette a telefont szerettem volna v�gigaludni az �jszak�t, h�tha akkor nem agg�dok. Meg is pr�b�ltam. Kikapcsoltam a g�pet, a TV-t �s a zen�t is, hogy semmi se zavarjon meg a pihen�semben. K�nyelmesen elhelyezkedtem, majd g�rcsber�ndult a gyomrom, mintha gyomorsz�jon r�gtak volna �s eszembe se jutott lehunyni a szemem t�bb�. A f�jdalom egy-k�t �ra m�lva v�get �rt, majd a csendben elaludtam.
�lmos tekintettel �ltem le a g�phez, kapcsoltam be a mobilomat. Szok�s szerint a kedvenc id�zetem fogadott mindenhol, hisz ez szerint pr�b�lok �lni. Minden nap sz�mtalanszor eml�keztetem magam erre, �s azt hiszem, m�k�dik. „Nem kell ahhoz szem, hogy l�ssa az ember, ami az �v�.”
Unatkoztam ez�rt r�gi e-maileket kezdtem el olvasni, �m k�zben �rkezett el lev�l. Izgatottan n�ztem ki �rt, h�tha az �n dr�g�m, hogy j�l van �s minden rendben, �m kiss� csal�dottan l�ttam, hogy csak az egyik haverja. H�romszor vagy tal�n t�bbsz�r olvastam v�gig azt a p�r sort, amit �rt, hiszen egyszer�en nem tudtam hinni a szememnek. Annyira hihetetlen volt. Pont azzal a l�nnyal… De nem tudtam elk�pzelni, hogy igaz legyen, ez�rt felh�vtam �s elmondtam neki.
  - �s ha igen, akkor mi van? – itt elt�rt a m�cses. Szipogva letettem a telefont �s megsemmis�lten �ltem, szerettem volna �sszezsugorodni min�l kisebbre. Ha a sz�veden �tnek sebet, a v�rz�s �pp el�g heves ahhoz, hogy belehalj. Egy sz�m j�r t a fejemben. El�kaptam a git�romat �s zokogva kezdtem el j�tszani. Minden �rz�sem benne volt, mikor azt �nekeltem, hogy „„Sz�ntelen gy�lnek a k�nnyeim, folyton r�d gondolok”. Egyszer�en t�k�letesen passzolt a hangulatomhoz.
Egy j� bar�t h�vott fel, �r�kkal k�s�bb, mikor az erd�ben s�t�lva a gondolataimat rendezgettem.
  - K�rlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, �s akkor egyre jobb leszek. – mondtam neki, aki azt mondta azonnal �tj�n hozz�m. Azt hiszem �rezte a hangomon, ez t�bb mint az eddigi kirohan�saim, fenyeget�seim. Csak szerettem volna, ha valaki meg�lel, nehogy sz�tessek darabokra. B�r lehet az jobb lett volna. Egy erd�ben darabokra hullani, nem is rossz…
Le�ltem egy nagyobb darab let�rt �gra, amit val�sz�n�leg a tegnapi vihar tett t�nkre.
  - Egy �jszaka csup�n �s v�ge egy f�nak, vagy ak�r egy szerelemnek. A legjobban az b�nt, ahogy v�laszolt. Nem is �rdekelte, hogy f�j, hogy sz�tesek. – mondtam a j� bar�t v�ll�ra d�lve.
  - �n mindig itt leszek neked. Soha nem hagylak el, tudod j�l. – �lelt meg szorosan, amin�l t�bbet nem is k�rhettem volna senkit�l. 

S�rva �s izzadtan �bredtem fel. A szob�m csendes �s kihalt volt, mint �ltal�ban. Nem tudtam, hol vagyok, annyira val�s�gosnak t�nt ez az eg�sz, ahhoz hogy az eg�szet csak �lmodjam, �s annyira nagyon megr�zott, hogy nem tudtam mit k�ne tennem abban a percben. Szerettem volna elt�nni, mert el kell majd mondanom neki mit �lmodtam, �s ha elmondom, azt fogja hinni, hogy nem b�zok benne. Pedig �n igenis b�zok, �s nagyon szeretem. Felh�vtam telefonon.
  - �gy szeretlek, mint a legszebb �lmomat. – mondta �s a szemeimb�l ism�t k�nnyek potyogtak.

·         „A boldogs�g csak egy szempillant�sig tart.” Thomas Mann

·         *„�l�k itt �s mosolygok kedvesen, mosolygok, mivel r�d gondolok, elpirultam.” Black Veil Brides-The Morticians Daughter

·         „Nem kell ahhoz szem, hogy l�ssa az ember, ami az �v�.” M�rai S�ndor

·         „Sz�ntelen gy�lnek a k�nnyeim, folyton r�d gondolok.” AFC-M�s �lel �t

·         „Ha a sz�veden �tnek sebet, a v�rz�s �pp el�g heves ahhoz, hogy belehalj.” Zhou Wei Hui

·         „K�rlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, �s akkor egyre jobb leszek.” Simon Andr�s

·         „�gy szeretlek, mint a legszebb �lmomat.” Vavyan Fable

*„ I sit here and smile dear / I smile because I think of you, I blush.”