NeW IluSion - G-Portál

	Gáspár Attila 6 oldal
37. vers 2008.06.21 08:55:26 Várok Várok mert erre ítéltettél Várok mert szerelmessé tettél Várok mert ez a sorsom Várok mert ezt a terhet hordom Várok mert nincs más választásom Várok mert így döntött a párom Várok mert nem jött el még az idő Várok mert a szerelmed még nem jött elő Várok mert eljön a lehetőség Várok mert jön tőled segítség Várok mert ezt kell tennem Várok mert szíved el kell nyernem Várok mert szeretlek Vadóckám Várok mert nem soká üt az órám Várok mert nem vagy még készen Várok mert nem vagy még a részem Várok mert isten ezt mérte ki rám Várok mert egyszer eljössz hozzám Várok mert nagyon imádlak kedvesem Várok mert nem megyek el vesztesen Várok mert várnom kell tudom Várok mert nincs más feladatom Várok mert te kérted hogy ezt tegyem Várok mert a szerelem ezt tette velem 38. vers 2008.06.21 08:56:09 Egy megtört ember Mond miért tetted ezt szörnyűséget velem Mond miért szúrtad át tucatszor szívem Őszinte szerelmemért mond ez a jutalom Kilenc hónap türelemért csak ezt kapom Fáj nagyon fáj egy senki vagyok előtted Én mindent odaadtam de ez nem volt elég neked Kedvességem jóságom semmit nem jelentett Te azt választottad aki szabályokat szegett Mindent összetörtél amit apránként felépítettem Amit kértél vagy tiltottál mindent megtettem Rendes embernek tartom magam de ezt tudod Cserébe ezért egy másik ember kezét fogod Azt hittem nem jöhet már rosszabb de a rossz megtalál Semmibe vettél és inkább egy hazug emberrel találkoztál Akármit tehetek neked vagy érted semmi nem számít Neked csak az a jó ha valaki szép szavakkal elámít Odaadó szerelmem egy fabatkát sem ért a szemedben Elfelejtettél mikor egy másik férfi keze volt a kezedben Neked az sem számít hogy tönkre teszel ezzel A pokol összes kínját szórtad rám két kézzel Érzelmek ugyan már semmit nem jelentenek Az erőszakosság rámenősség jön be neked Aki őszinte és szabály tartó mennyen a fenébe Jobb beülni egy türelmetlen ember ölébe Bánom hogy nem vagyok eszelős és rámenős Helyette gyenge vagyok naiv és nem erős De ez azt hiszem nem jön be annyira neked Lehet jobban járok ha őrültséget teszek Kapok szerelmet tőled még valaha Vadócka Vagy csak a kínok jutnak nekem halomra Nagyon közel van hogy megszakadjon a szívem Tedd meg kedves nekem már úgy is végem Összetörve megkínozva érzem magam általad Újra megmászhatatlan a hatalmas falad Egy centivel nem jutottam hozzád közelebb Kapcsolatunk sajnos egyre egyre hidegebb Sanszom sincs szerintem hogy enyém legyél Ez a megtört ember már semmit nem remél Emlékszem volt nekem egy drága szerelmem Mára már semmi nem maradt belőle nekem Nincs már miben higgyek minden eltűnt örökre Szerencsétlen balek lettem jég kúszott szívemre Soha nem jönnek vissza a régi szép idők Homlokomra kúsznak mély szomorú redők 39. vers Karácsony Öreg fenyő a ház előtt hó fedi súlyos ágait Karácsony napján sok lélek várja vágyait Hópillék járják vesztett táncukat Mutatják feléd jéghideg arcukat Melegség tölti be a sziveknek minden cseppjét Csengettyűszó töri meg a misztikum csendjét Forró kalács sültek bor az asztalon Vidám nevetés tör át a méla szavakon Karácsonynak estéjén Angyal ének száll feléd Azt üzeni legyél boldog szálljanak el a gondok Karácsonynak éjjelén szikrázik a fény Mutatja a jó utat és hogy van remény 40. vers Gondolatban ezerszer Vérszülte naplemente még egy utolsó madárfütty a fán Bíbor színek óceánja terül el a horizont vállán Szeretnék szerelmet vallani a szerelem oltárán Meztelen érzelem lángja gyúl vén szívem parázsán Megannyi forró Csillag tűzkatlanába visz az álom Lelkemben szerelem robbanása söpör végig rád vágyom Ezernyi öröm szikrája pattan szerte szét már látom Vagy ez csak szemfényvesztés kiderül megvárom Halkan rezeg a hajnal illatok indulnak szerteszét Gondolatban ezerszer megcsókoltam a kedvesem kezét Felébredtem álmomat vesztem mint bolod az eszét Hangos madárdallal küldöm neked szívem üzenetét Csend van még, nem törtek elő az ébredés hangjai Nem akarok hamis hangokkal teli muzsikát hallani Csak kritály tiszta szólamokat fülembe zsongani Szeretlek én gyönyörűm mást nem tudok mondani Vérszülte napfelkelte jön az első madárfütty a fán Bíros színek kavalkádja terül el a horizont vállán Szerelmet vallottam most neked a szerelem oltárán Már hatalmas lánggal ég a tűz vén szívem parázsán 41. vers Lázadás Verset kéne írni valami nagyot Itt kéne hagyni csapot és papot Elmenni innen messze nagyon messze Hogy ne legyen a szívem örökre elveszve Valami új világ kéne, telis tele képpel Megismerkedni, barátkozni sok sok féle néppel Elfeledni mindent, amit a régi hely adott Kitörölni végleg, amit a sziv meg nem kapott Szép álmokra vágyom kemény tettekre Új kihívásokra buja érzelmekre Sok sok vidámságra sok sok nevetésre Izgalmas hódításra harcra bevetésre Na ébresztő te lusta, ne lopd itt a napot Majd adok én neked, itt hagyni csapot papot Meg írkálni összevissza minden féle verset Levonom a béredből ezt a harminc percet Mars vissza ember dolgozni a boltba Állj be te is a rabszolga sorba Töröld ki az agyad nem kell bele semmi Ne próbálj meg harcos vagy lázadó lenni Szerettem volna verset írni valami nagyot De a főnök rám szólt és sajnos nem hagyott Így aztán elmaradt a felkelés a mámor Meghúztam magam eltüntem mint a kámfor Igy lett vége úgymond a merész lázadásnak Csak én lettem áldozata az ellentámadásnak Kiírta a kompjuter a vers végére error Szerencsés lett a vége és nem csúnya terror Tanultam az esetből nem vagyok már béna Nem írok már verseket vagy csak néha néha Akkor is csak vidámat, szerelmest meg szépet Talán így még kihúzom ezt a kemény évet