NeW IluSion - G-Portál

	Gáspár Attila 5 oldal
31. vers 2008.06.21 08:51:24 Eljött egy új nap Eljött egy új nap várakozással teli Szerelmem hajója az óceánokat szeli De szeretne révbe jutni már nálad kikötni És életem hátralevő részét veled tölteni Hűvös van csak a testem melegít Egy Nő van ki most engem felhevít Távol van tudom mégis nagyon közel Gondolatban velem van remélem átölel Ezernyi gondolat cikázik fejemben Szemem a telefonon csüng meredten Várom mikor hív mikor hiányzom neki Minden érzékem rá vár és csak őt lesi Mindennél jobban szeretem a Vadócom Bárki mondhat bármit én igy gondolom Mindent megtennék érte akár a lehetetlent Szerelmem a csúcson és nem mélyen lent Érzem nem sokáig kell rá várnom már Izgatott vagyok agyam a találkozón jár Mit nem adnék hogy gyorsan jöjjön el Szerelmedre szerelmem őszintén ráfelel Eljött egy új nap vágyakozással teli Szerelmem kicsiny hajója a kikötőt keresi Szeretne hozzád befutni horgonyt vetni És életünk hátralevő részét együtt tölteni 32. vers 2008.06.21 08:51:57 Séta a tóparton Sétálok az úton sétálok ráérősen Süt rám a nap szellő száll szelíden Cirógatja bőröm hűsít a nagy melegben Madarak dala szól valahol a közelben Leülök a tópartra nézem a víz hullámzását Nézem kezemben a kedvesem képmását Rá gondolok mindig Ő életem értelme Bizonyosság férkőzik a kétely helyébe Vadócom tisztán körvonalazódik előttem Egy harkály csőre koppan a fába mögöttem Egy ritmust ad újra és újra szakadatlan Szerelmem feléd drága örök és halhatatlan Lefekszem a friss fűre kezem fejem alá rakom Lehunyom szemem mosolygom és rólad álmodom Minden szép emlék előtör belőlem akaratlanul A sok csodálatos pillanat megfoghatatlanul Várom hogy a valóságban is megtörténjen A szerelem angyalszárnyon eljöjjön értem Elvigyen hozzád karomban tarthassalak egészen Hogy együtt éljük meg a jót bízva és merészen Sétálok hazafelé csendesen ráérősen Eljött az este a hold bújt elő félősen Hűvös szél fúj fázom sietek hazafelé Szeretlek Vadócom örökkön örökké 33. vers 2008.06.21 08:52:45 Szeretnék veled lenni Az órák lassan peregnek hiányzol kedves A cukor is keserű mert nem vagy itt édes Szeretnék veled lenni ugye nem bánod drága Indulnék azonnal hozzád nem holnap még ma Keserű a szám íze nincs ki megédesítse Hideg most a szívem nincs ki felmelegítse Messze vagy kincsem messze vagy nagyon Ölelésedre csókjaidra édes szádra vágyom Ólom lábakon vánszorognak az órák nélküled Csak a gondolataim és a szívem van veled Testem minden porcikája szeretne nálad lenni Csak egy szavadba kerül kérlek merd megtenni Ember nem rohanna úgy hozzád ahogy én tenném Mindent megadnék hidd el hogy odalépj mellém Megfoghatnám a kezed forró csókot adnék a szádra Nem gondolnék akkor se jövőre múltra se a mára Csak a pillanatnak élnék a végtelen csodának Szemedbe néznék egy szót mondanék imádlak Törékeny tested magamhoz szorítanám gyengéden Mosolyogva várnám hogy bekövetkezzen az éden Az órák lassan peregnek vágyom rád kedves A méz is keserű mert nem vagy itt édes Szeretnék veled lenni ugye nem bánod életem Szeretlek Vadócom és te is szeretsz remélem 34. vers 2008.06.21 08:53:16 A kertész álma Gyönyörű rózsa kert tele sok sok színnel Ápolom őket odaadóan teljes szívvel Vigyáznom kell rájuk mert sérülékenyek De gondoskodnak róluk a kertész kezek Van köztük egy mely szívemnek oly becses Lila színben pompázik szára oly kecses A legnemesebb rózsa olyan mint egy nő Lelkemből érzelmeket szerelmet hoz elő Sok baj érheti vigyázok is rá mindennél jobban Öntözöm ápolom szívem csak érte dobban Közösen megoldhatjuk amit az élet ránk mér Engedd rózsám hogy óvjalak nekem ez sokat ér Hagyd hogy meggyógyítsalak hogy újra tündökölj Zárd ki magadból a bánatot a rosszat mindent törölj Maradjon meg a vidámság az öröm és a gyönyör A szerelem ami köztünk minden akadályt elsöpör Neve is van a lila rózsának ugy hívják Vadócka Becsesebb nekem bárkinél a sors így akarta Egész testem e kedves szónál megremeg Számomra ez a rózsa soha nem hal meg A kertészed vagyok erre tettem az életem A legszebb rózsa vagy ezt soha nem felejtem Álmaimban csak téged látlak ahogy pompázol Imádlak virágom csüggedésemre új reményt hozol 35. vers 2008.06.21 08:54:02 Hiányzol mint... Hiányzol mint csonttá kiégett földnek az eső Mint végtelen kőrengetegnek a zöldellő mező Úgy hiányzol nekem és ez most nem frázis Mint szomjazó vándornak az életmentő oázis Hiányzol mint óráknak a percek mik lassan telnek Mint dolgos embernek a munka amiért reggel kelnek Úgy hiányzol mint nyári virágnak a méh beporzása Mint a rózsának a reggeli harmatcsepp ragyogása Hiányzol mint éhes embernek a finom étel és ital Mint fáradt embernek a pihenés ki nem lesz már fiatal Úgy hiányzol mint levesnek a só mitől nem lesz íztelen Mint pucér testnek a ruha mitől nem lesz meztelen Hiányzol mint sebesült embernek a gyógyító segítség Mint szomorúság ellen a jókedvű nevetés és a derültség Úgy hiányzol mint szerelemnek a buja szeretkezés Mint csókra ébredőnek a vágy a véget nem érő ölelés Hiányzol mint megtörtnek a kiutat jelentő remény Mint lágy vasnak az edzés ettől lesz acél kemény Úgy hiányzol Vadócka ahogy más nem hiányzik És jöttödre minden életre kel a szívem kivirágzik 36. vers 2008.06.21 08:54:50 Álom Emlékszem gyönyörű álom volt A naplemente vörösen lángolt Egymás kezét fogtuk álmodón Szánk összeért csókká forrón A parton összebújva feküdtünk Bizsergett a levegő közöttünk Impulzusok futottak agyamba Mikor fejed hajtottad karomba Mosolyra húzódott a szám Te kuncogva felpillantottál rám Egy szót súgtál halkan fülembe Izzó vágy hasított nyugodt ölembe Válaszoltam neked halkan súgva És ismétlem neked újra és újra Én is szeretlek Vadóckám nagyon Nincs mit tagadni csak rád vágyom Azt kívánom soha ne múljon el Tartson örökké ne ébredjek fel Mindennél többet érsz nekem Álmodjunk együtt maradj velem Ha mégis fel kell hogy ébredjek Ne hagyd kedves hogy kétkedjek Szeress ugyan úgy ahogy én téged Együtt éljük át a kezdetet és véget