2. Bejegyzés - Félelem

Üdv !

Ez a második bejegyzésem .

Imádom Amy-t . Olyan jó vele beszélgetni, pedig sokkal fiatalabb mint én.

Elvégre ő csak 4éves, én meg 12 vagyok. 8 év és mégis, olyan mintha egy korombelivel

beszélgetnék. Reggel megreggeliztünk, aztán felöltöztünk. Ma csak anyám volt itthon.

Apám dolgozott. Miután készek voltunk a tisztálkodással, kifésültem Amy haját, majd

kimentünk a kertbe. Gyönyörűen pompázott a kert a sok nyári virágtól. Láttam, hogy Amy

szomorúan  nézegeti az egyik fekete rózsát.

- Mi a baj? - Kérdeztem és átöleltem.

- Ő mijért fekete? Kijóg a többiek közül. A többi szép színes, ö nem az.

- Nincs vele semmi baj, ő valóban, ahogy mondtad kilóg a többiek közül. Ő más.

Különleges. Nekem ő a kedvencem.

A kislány közelebb hajolt a virághoz és megszagolta.

Nagyon kellemesnek találta az illatát, és azt mondta neki is a fekete rózsa a kedvence.

Leszakítottam neki a rózsát mire ő félénken elfogadta és beletettük egy kis vízbe, hogy

 majd mikor haza kísérem elvihessük hozzá, ott majd kipréseljük és megmarad ilyen szépnek.

Egész délután játszottunk és este felültünk a régi diófa egyik ágára és onnan néztük a

naplementét. Nálunk vacsorázott majd elindultunk ketten a házuk felé.

Mikor oda értünk hozzájuk az egyik házimanójuk nyitott ajtót.

- Ohh, Kisasszonyt már várták haza siessen!

Azzal alázatosan meghajolt és betuszkolta a házba. Amy még vissza fordult megölet és

integetve bement. A manó még meghajolt felém, majd sietve távozott én meg becsuktam magam

 mögött az ajtót és vissza indultam. Anyám már aggódott hol vagyok ilyen sokáig.

Készítettem magamnak egy fürdőt - Mivel nem szeretem, ha házimanók sertepelnének körülöttem, mikor fürdök. - egy órát töltöttem gondolkozással a kádban. Rendkívül rossz előérzetem volt, amióta Amyt haza vittem.

3.

Nem volt alaptalan a rossz előérzetem. Utoljára három napja írtam a naplóba. Amyt próbáltam elérni, de nem engedtek be hozzá egyszersem. Azzal próbáltak távol tartani elsőre, hogy Amynek tanulnia kell. Utána azzal, hogy Amy most éppen nem akar látni. Azt hiszik, el is hiszem? Én vagyok a legjobb barátja. Nem tudom elhinni, hogy így hirtelen ne akarna velem beszélni. Valami történt vele. Remélem nem bántották, ha mégis, akkor megkeserülik! Most pedig átmegyek hozzá.

Nem lehet igaz! Megint nem akartak beengedni, mondván:  - Amy nincs itthon. – Na persze!

Ma este belopódzok hozzá. Kiderítem az igazságot!