ANYAI SZ�

Vert�k a fecskef�szkeket,
az ist�ll�eresz alatt,
k�noztuk �s csaptuk a f�ldh�z
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikong�sai, -
j�tszottunk... Van-e k�l�nb j�t�k,
mint �letekkel j�tszani?...

Egy kis fecsk�t �n hazavittem,
hogy any�mnak megmutatom. -
A sz�vemet cser�ltem el
azon a v�gzetes napon,
az �n �rtatlanul kegyetlen,
�ld�kl� gyermeksz�vemet...
Any�m is jobban tette volna,
ha nem sz�lt volna engemet!

Nem b�ntott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki b�ntja, azt megveri
az Isten t�zes ostora.
Azt k�rdezte: hogy esne n�kem,
ha megfogna egy �ri�s,
s kit�pn� a k�t kezemet,
mikor nem is voln�k hib�s?...

Tanyasi j�tsz�t�rsaimnak
elmondtam: mit mondott any�m,
de f�lrel�ktek. Nem fogott
rajtuk a j�mbor tudom�ny.
Magam is maradtam, kis tud�s,
egy j�t�kommal kevesebb,
k�t kezem tiszt�bb, mint a m�s�,
de a k�t szemem k�nnyesebb...

M�rt is tan�tott j�ra, sz�pre?
M�rt nem mondta, hogy �ld, csak �ld,
ne sajn�ld a kicsit, a gyeng�t,
mert az er�sek� a F�ld,
kiknek sz�v�ben nincs b�nb�nat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel b�rj�k a vil�got,
�s �nnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem m�s, csak a sz�,
�s nem hallgat r�m a vil�g,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik ut�n az any�k.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmes�t, -
egy neveletlen, �ri�s,
vad gyermek az emberis�g.

Ki f�kezi meg ezt a j�tsz�,
gyilkos �ri�sgyereket?
Ki fogja �gi tudom�nyra
a durva n�pvez�reket? -
Anyai sz�! Angyali sz�zat,
isteni fegyver, t�zesen
sz�llj sz�vr�l sz�vre, sz�jr�l sz�jra,
ne is n�mulj el sohasem!...

�R�K �T

Falu alatt folyik a S�d,
malom tartja fel a viz�t.
�llj meg patak, k�zdj meg velem!...
S elkezd�dik a k�zdelem.

A kis foly� z�gol�dik,
a nagy ker�k forgol�dik,
b�z�t �r�l a malomk�,
s puha keny�r lesz a lisztb�l...

Falu al�l falu al�,
malom al�l malom al�,
folyik a S�d kanyarogva,
s d�l a ker�klap�tokra.

Habb� t�rik, de nem �ll meg.
Olyan mint egy makacs gyermek,
ki egy t�nd�r �lomk�p�rt
keresi a vil�gv�g�t.

M�s foly�kkal elkeverve,
el is el�r a tengerbe,
de ott sincsen nyugodalma:
vihar ott is felkavarja.

A hold ott is feldagasztja,
a part ott is megakasztja,
habb� t�rik a szikl�kon, -
nem lehet �r a vil�gon...

Haragj�ban a haj�kat
h�nyja mint kis cs�nakokat.
Ki ismerne a kis S�dre,
mikor csapkod fel az �gre?...

H�nyja-veti vihar, ork�n
j�gg� fagy a f�ld k�t sark�n,
p�ra lesz D�l naphev�ben,
s b�r�nyfelh� fenn az �gen.

B�r�nyfelh�, es�felh�...
Int a f�ldr�l lombos erd�,
szomjas erd�, szomjas mez�:
beh j� volna egy kis es�!...

Borul az �g arculatja,
sz�v�t vill�m hasogatja,
meghasad a sz�nalomtul,
z�por k�nnye f�ldre csordul.

�g k�nny�t a f�ld beissza,
forr�sv�zk�nt adja vissza.
A forr�sb�l S�d lesz �jra,
s elindul a r�gi �tra...

Falu alatt folyik a S�d,
malom tartja fel a viz�t. -
�llj meg patak, k�zdj meg velem!…
�r�k az �t, a k�zdelem...

EL�G

Nekem az is el�g, hogy megl�thattalak,
meg�lelhettelek, megcs�kolhattalak.

Nekem az is el�g, hogy nagyon szeretlek,
nekem az is el�g, hogy nem feledhetlek.

Nekem az is el�g, hogy meghalok �rted, -
el�g tudni, hogy �lsz: engem az is �ltet.

Ennyivel egy j�nak meg kell el�gedni,
de lehet, hogy m�snak a minden is semmi.

Nem el�g hogy l�that, nem el�g hogy hallhat,
veled egy�tt �lhet, veled egy�tt halhat...

K�v�nom hogy aki elszeret �nt�lem,
�gy szeressen mintha egy volna �nv�lem, -

�r�lj�n, hogy l�that, �r�lj�n, hogy hallhat,
hogy meg is �lelhet, hogy meg is cs�kolhat!

R�ZSA

Benn vagyunk a t�lben,
az �j esztend�ben,
alszik m�g a h�vir�g is
az alv� erd�ben.

�s a f�ldnek m�g sok
nagy h�val ad�sa,
de az �reg Pilis alj�n
kiny�lott a r�zsa.

Kiny�lott a r�zsa,
ki a tulip�n is,
kivir�gz�it a kietlen
janu�r napj�n is.

Nem az erd� sz�l�n,
nem a kert f�ldj�ben,-
falusz�li feh�r h�zban,
anyja k�zel�ben.

Kivir�gzott az �n
sz�vemb�l-lelkemb�l,
nem is kellett hozz� eg�sz
tizenk�t esztend�.

�n vagyok a v�n �sz,
a t�l, a mogorva,
�n az �reg Pilis felh�s,
zuzmar�s hegyorma.

S � az �n kis r�zs�m,
t�li tulip�nom,
b�s szivemet vigasztal�,
egyetlen kisl�nyom.

IBOLYA

Kiny�lt a menny k�k kapuja,
megjelent a kis ibolya.
Megjelent a nagyv�rosban,
bejelenti, hogy tavasz van.

Minden sarkon belebotlok,
veszek v�gre egy kis csokrot.
Azt se m�s�rt, az�rt veszem:
szeg�ny ember, hadd keressen...

Valah�nyszor megszagolom,
erd�n vagyok: azt gondolom,
d�lib�bos mez�n, puszt�n,
nem aszfaltos pesti utc�n.

Beviszem egy k�v�h�zba,
el�mteszem egy poh�rba,
s �rok egy dalt, nem tint�val, -
k�k ibolya illat�val.

Nem tint�val, nem penn�val,
sz�vem r�gi f�jdalm�val,
k�k vir�ggal, z�ld lev�llel, -
sz�vem �r�k szerelm�vel...

�K

�gy mutatn�m meg �t, a k�tn�l,
ahogy az alkonyatban �ll,
szem�t erny�zve s n�z, n�zi,
hogy sz�ll a Nap, hogy sz�ll a ny�r,
mellette k�t neh�z kann�ja,
�ll sud�ran �s messzen�z,
mint �rbocos haj�n a s�v�r,
szemhat�rk�ml� tenger�sz.

T�l, t�l a tengers�k hat�ron
kalandozik tekintete,
amerre sz�ll a Nap, amerre
sz�ll a ny�r s az � �lete,
az � �lete, az � dolgos,
rab�lete, puszt�n-tany�n
elt�lt�tt sz�p ideje. - �gy �ll
el�ttem az �n j� any�m.

Igy festen�m meg, �gy faragn�m
karcs�, magas szoborba �t,
any�mat, az asszonyt, a v�llas,
cs�p�s, der�k fi�sz�l�t,
ki sz�lt engemet hogy vil�gra
v�ggyak moh�n s ap�t-any�t
elhagyva fussak �rkon-bokron
torony ir�nt, csillag ir�nt.

S �gy festen�m meg, �gy faragn�m
mell� ap�mat, ahogy �t, -
n�zi, n�zi a messzen�z�,
a nagyrav�gy� lelk� n�t,
mint valami idegen asszonyt,
aki sosem volt az �v�,
hat fia anyj�t, aki m�gis
a vil�g�, az Isten�.

�gy festen�m meg, �gy faragn�m
szoborba �ket, �n, fiok,
ki eml�k�kt�l elszakadni,
megszabadulni nem birok;
t�l�k eredtem, t�l�k csalt el
�szaki f�ny �s d�lib�b,
hajnal �s alkony s �k maradnak
sz�momra m�gis a vil�g...