Dulcia olasz szó jelentése: édes Ebben a történetben egy női név ként fog előkerülni.

Sasin jelentése: fénykép japán szó

Dorián angolszász eredetű ,jelentése:dór férfi

Rin jelentése: fényhozó japán eredetű név

Noah: jelentése: nyugalom, vígasztalás eredete : héber

Two Day

Hűvös tavaszi reggel volt, a szél is igen erősen fújt. A cseresznyefák virágai lepték be a kisváros utcáit. Egy alacsony, vékonyka, iskolai egyenruhás lány sétált a park sétálóutcáján. Rin nem nagyon sietett annak ellenére, hogy a város túlsó végében volt az iskola, amelyikbe járt. Hosszú, barna, kiengedett hajával játszott a szél. Ugyan a házirendben meg van írva, hogy akinek minimum a válláig ér a haja, összefogva kell hordania és az övé a lapockája aljáig ért, de nem zavartatta magát. Mindig kiengedve hordta. Mogyoróbarna, mandula alakú szemei fürkészve figyelték a szél által fújt felhőket az égen. Az egyenruhája fekete-zöld színű volt. A magániskolák mindig adtak a megjelenésre. A rövid, teljesen fekete szoknya, a fekete ing, aminek a nyakán és az ujján smaragdzöld csíkok díszelegtek, a zöld iskola címer jobb oldalt az ingen és a nyakkendő, ami zöld-fekete csíkos volt nagyon hivatalos kinézetet kölcsönöztek általában a diákoknak. Viszont ezen a borzos lányon teljesen másmilyennek tűnt az egész. Barátságosnak festett és talán kicsit lázadónak is, hiszen az ing nem volt betűrve a szoknyába, a nyakkendő olyan laza volt, hogy ha óriási feje is lenne, nyugodtan kibújhatna belőle. Az iskolatáska hanyagul lógott a jobb vállán. Annyira el volt gondolkodva, hogy észre sem vette, hogy szemből jön valaki.

Egy magas, rövid hajú férfi nézte a környező fákat a parkban. Sötétbarna haja halványbarna és barnás szőke csíkokkal volt festve. A bal fülében egy kereszt alakú fülbevaló volt, fekete öltönyt viselt, a zakója félig ki volt gombolva és előtűnt belőle a narancssárga ing. Megállt és elmélázva figyelte az erdőt, közben az állát a mutató és a hüvelykujja közé fogta.

Rin a felhőket nézte, meghallotta a toronyóra kongatását a távolból, magához tért álmodozásaiból és futni kezdett, mikor maga elé nézett, már késő volt. Próbált ugyan megállni, de csak azt érte el, hogy az idegen férfire szabályosan ráesett. A súlyt még a férfi megtartotta, de a vállának csapódó táska neki lökte a mellette lévő fának.

- Elnézést! Nem akartam!-szabadkozott a lány és gyorsan elugrott a férfi mellől. - Nagyon sajnálom, had segítsek! Jól van? Nem figyeltem, késésben vagyok és nem vettem észre. - Hadarta egy levegővel a fiatal diák lány.

- Mi az kislány, nehéz a táska? Menj vissza oviba, ott elég egy szatyor! - Vetette oda a férfi Rinnek.

- Elnézést uram. Bocsánatot kértem. Én, én - dadogta a lány, arca pedig egyre pirosabb lett a szégyentől és a zavarodottságtól.- Remélem, nem sérült meg, uram.

- Milyen buta lány vagy! Sértegetlek, te pedig bocsánatot kérsz? Együgyű sőt, hülye! - Vetette oda cinikusan a férfi.

Rin lehajtotta a fejét és zavartan nézte a földet. Kikapta a férfi kezéből a táskát és elrohant.

Rin a metró állomáshoz ment észre sem vette, hogy Dorián Ramer, az egyik barátja áll nem messze tőle. Amikor megérkezett a metró, rögtön felszállt. Még mindig kissé zavart volt, rosszul esett neki az ismeretlen férfi leteremtése, hiszen ő bocsánatot kért tőle. Dorián bemászott az emberek közt Rin mellé és a lány vállára tette a kezét. Rin meglepetten nézett fel rá. A fiú talán egy fél fejjel lehetett magasabb nála. A magániskolától nem messze, amiben Rin volt kénytelen tanulni, volt egy állami iskola is. Mindössze két sarokra volt a két iskola egymástól. Az állami suliban nem volt egyenruha, Rin pedig nagyon irigyelte a fiút, hogy nincs annyi szabályuk, de szülei ragaszkodtak a magániskolához.

- Szia, Rin! - Hajolt közelebb a fiú.

- Szia, Dorián!

- Mi a baj? Úgy magad alatt vagy, történt valami?

- Ne is kérdezd.. - fintorodott el a lány.

- Megint álmodoztál? Most mit csináltál, átestél egy kutyában és végig gurultál a domblejtőn, hogy végül a madáritatóban landolj?

Dorián láthatóan jót mulatott a lányon.

- Nem. Nem álmodoztam, csak néztem a felhőket és akkor meghallottam a toronyóra ütését és mivel késésben voltam, szaladni kezdtem.

- Ajajj.. már nem hangzik jól - Nevetett a fiú.

- Ne nevess, borzalmas volt! Neki mentem egy férfinek, a táskámmal leütöttem és bocsánatot kértem, de nagyon rosszul indulhatott a napja, mert úgy leüvöltött, hogy azt hittem megöl menten.

Dorián kedvesen mosolygott a lányra.

- Hát, ha korán reggel elütnek, hidd el, te sem éreznéd magad jól.

- Bocsánatot kértem! Miért kell leüvölteni? Az a bolond, beképzelt uraság lehordott és azt mondta, együgyű vagyok és hülye!

- Nem lett volna igaza? - Szólalt meg egy ülő férfi. Mikor felnézett a lányra, Rin szemei kitágultak a meglepetéstől. - Nem gondolja, hogy ön rendkívül gyerekes és együgyű teremtés? A metrón nem illik fennhangon elmesélni, milyen szerencsétlen és buta. Nem gondolja? Saját magát járatja le!

- Maga! Mit képzel? - Sziszegte a lány, majd nyelvet öltött a férfire. - Bocsánatot kértem és nem volt szándékos, akkor hogy lehet ilyen tuskón viselkedni?

- Maga egy nagyra nőtt óvodás.

- De én így szeretem! - Vágott közbe Dorián, megragadta a lányt és megcsókolta.

Rin tágra nyílt szemmel nézett, nem értette, miért csinálja a fiú.

- Ha megtennék, hogy nem itt a metrón eszik meg egymást, megköszönném. Felfordul a gyomrom.

Rin piros arcát megpróbálta elrejteni a haja mögé, de Dorián a szemébe lógó hajfürtöket a füle mögé helyezte. Közel hajolt a lányhoz és jól hallhatóan, hogy az idegen is felfigyeljen rá, azt mondta:

- Gyönyörű vagy, mikor így zavarba jössz Rin!

A metró megállt, Rin pedig kifurakodott az ajtón a tömegből Doriánnal a nyomában.

- Miért csináltad? - Szólt hátra a fiúnak.

- Mit miért csináltam?

- Miért csókoltál meg? - Megperdült a sarkán, és megállt szemben Doriánnal.

- Csak úgy. - Rántotta meg a fiú a vállát. - Nem volt jó?

- Öm ..- dadogta a lány meglepődve. - Nem erről van szó, Dorián!

- Szóval mégis csak tetszett? Ha akarod, megismételhetjük. - Ajánlotta fel a diák, majd közelebb ment a lányhoz, aki hátrébb lépett és hevesen tiltakozott.

- Nem, nem ismételjük meg! Te mindenből viccet csinálsz!

Dorián egy elbűvölő mosolyt ejtett a lány felé.

- Nem minden vicc, amit csinálok, Rin. Bocs, de megyek, elkéstem már így is.

- Istenem! Becsöngettek? - Kérdezett vissza Rin, majd szó nélkül befutott az iskolaudvarára. Megállt és vissza fordult integetni Doriánnak, aki nevetve biccentett felé.

Iskola után kicsit bent maradt Rin, hogy megvárja, míg az egyel alatta járó John Keller elmenjen a suliból biztosan, mert a szerelmével már két hónapja üldözte őt. A kicsi, vékonyka fiú két hónapja a folyosó kellős közepén megragadta a kezét, mikor elment mellette és a falhoz nyomta. Meg akarta csókolni és fennhangon újságolta el mindenkinek, hogy mennyire szerelmes Rinbe. Rin pedig ellökte magától és elutasította a közeledését, de mindez csak olaj volt a tűzre. A fiú "szerelme" nem hogy lankadt volna, de minden szabad pillanatban ott legyeskedett Rin közelében.

Rin sietve lépett ki a suli kapuján és nagy léptekkel elindult.

- Azt hittem, már sosem jössz ki, kölyök!

Rin megfordult és kérdő tekintettel nézett a hang irányába. A reggeli férfi állt nekidőlve a kő kerítésnek.

- Maga? Mit szeretne? - Szemével bizalmatlanul pásztázta végig a férfit.

- Rin! Édes Rinem! - Üvöltözött futva és integetve feléjük John .

Rinnél is alacsonyabb fiú volt, ugyan csak egy-két centivel, de a tapadásával mindenki agyára ment.

- Sz..szia, John! - dadogta a lány .

John átölelte Rint és maga felé kezdte húzni. A lány kalimpálni kezdett és kérte a fiút, hogy eressze el.

- A barátnőmet igen is szabad ölelnem! - Jelentette ki a fiú és közben akkora vigyor ült ki az arcára, hogy egészen a füléig ért a szája.

- Nem, John! Megmondtam! Nem leszek a barátnőd! Engedj el azonnal! Édes, vagy meg cuki is, de nem illünk össze.

Rin nem üvöltözött a fiúval. Nyugodt, de távolságtartó próbált maradni, de mikor a fiú meg akarta csókolni olyan vörös lett, mint a pipacs és már azon gondolkozott, hogy elsikítja magát, mikor az eddig csendben szemlélődő férfi megragadta a kezét és kitépte a fiúéból. Magához ölelte és ráförmedt a diákra.

- Mit akarsz a barátnőmtől, kisfiú?

- Rin a barátnője?

Rin nem szólalt meg, az arca pírja egy árnyalattal sötétebb lett.

- Egy öregemberrel jársz? Hagyd ott! Ezerszer jobb vagyok!

A felnőtt férfi erősen magához szorította a lányt, majd megcsókolta. Rin meg sem tudott szólalni a döbbenettől.

- Van még kérdés, picur?

John szó nélkül otthagyta őket. Rin az ismeretlen férfi karjaiban volt még.

- Bocsánat, milyen faragatlan is vagyok! - Törte meg a csendet a férfi. - A nevem Noah, Noah Parker. Ön ugye Rin Yuro ?

- Öm, i.. igen, én vagyok. - A lány zavarában alig tudott válaszolni. A hangja olyan hallkan csengett, hogy alig lehetett hallani mit is mondott. - Honnan tudja a nevem és honnan tudta, hogy itt talál?

- Reggel láttam az egyenruhádon az iskola címerét, és hallottam a barátodtól a keresztnevedet. Nem volt nehéz megtudni a többit, mivel te vagy jelenleg az egyetlen félig japán származású tanuló. Nem volt nehéz a kijövő diákoktól megérdeklődnöm, hol vagy.

- Itt vagyok, miért keresett?

- Elnézést szerettem volna kérni a reggeliért. Elragadtattam magam. Tudja nem jól mutatom ki az érzelmeimet és nyers vagyok kissé.

- Öm.. értem. Nincs semmi baj.

- De igen, van baj. Én tényleg nagyon sajnálom, csak úgy meglepett a kedvessége, a bája. Ön gyönyörű szép nő.

Rin arca kipirult és a döbbenet jelei ültek ki az rá.

- Meglepődtem. - Mondta hallkan és a férfi szemébe nézett.

- Azt látom. Nem lehetne-e arról szó, hogy meghívhassam önt egy kávéra, vagy valamire, esetleg vacsorázni?

- Maga randizni hív? - Kerekedett el a fiatal lány szeme.

- Voltaképp igen feltéve, ha meg tud bocsátani a kezdeti nehézségekért.

- Semmi baj. Értem, hogy nem a legkellemesebb, ha korán reggel elgázolják egy parkban. Szóval, - Mondta a lány és közben nagy levegőt vett. - szívesen önnel tartok.

Egy pillanatig néma csend volt, majd Rin törte meg.

- Köszönöm, hogy megvédett Johntól.

- Nincs mit köszönnie, élveztem a csókot.

Rin nem szólt semmit, csak az arca tükrözte a zavartságot és, hogy nem tud mit mondani rá.

Miután elváltak egymástól Rin átment Doriánhoz elújságolni neki a hírt.

- Gondolod, hogy egy ilyen embert komolyan érdekelsz? Rin legyen eszed és, ha bántani akar téged, ha valami beteges dolga van?

- Miért, csak azért beteges, mert velem szeretne randizni? Olyan kis édes, és kedves is!

- Nagyon kedves.. szerintem valami hátsó szándéka van.

- De hát bocsánatot kért, nem úgy gondolta a reggelit, csak kicsit ingerültebb volt. Nagyon megnyerő férfi. Annyira helyes!

- Ha már döntöttél, miért kéred a véleményem? - Húzta fel az orrát a fiú.

A nagy hangzavarra Dorián nővére Dulcia jött be. Vörös göndör haja hullámzott mögötte, zöld szemei és fehér bőre gyönyörű volt, ugyan ritkán mosolygott és elég egykedvűnek tűnt, de nagyon nyitott volt mindig is a világra. Búskomorságát Rin mindig annak tudta be, hogy korán elveszítették a szüleiket a Ramer testvérek és Dulciának korán az édesanya szerepét kellett alakítania öccse felett.

- Sziasztok!

- Szia, Dulcia! - köszönt a fiatal nőnek Rin.

- Rin, érdekel az új versem?

- Oh, hát persze. Szívesen elolvasom.

- Úgy örülök neki, neked mindig jó ötleteid vannak, segíts kérlek! Nem tudom befejezni.

Rin kezébe adott egy kis könyvet. A lány már jól ismerte a bőrfedésű füzetecskét, Dulcia mindig ebbe írta a verseit és Rin az összeeset olvasta már. Most egy új bejegyzés díszelgett benne:

Don't leave me

Azt ígérted, vigyázol rám.

Azt hittem, boldogság vár.

Azt mondtad: Sosem bántanál,

nálam többet nem álmodnál.

Azt ígérted, itt leszel nekem,

Azt hazudtad, mindig szeretsz engem.

- Milyen, Rin?

- Szép lesz. Szerelmes vagy valakibe, aki elhagyott? - Nézett rá kérdően a lány.

- Nem, nem fontos, csak ihletem volt, tudod, az jön és megy. - Hadarta feltűnően feszülten a lány.

- Oké. Segítek, le írjam a papírra?

- Igen, megköszönném.

Rin átvetet a tollat Dulciától és a papír aljára firkantott kanyargós betűivel két sort, majd vissza adta Dulciának. A lány ránézett a papírra, majd elmosolyodott.

- Tökéletes.

A papíron ez állt:

Azt súgtad: Sosem engedsz el,

kérlek, most ne menj el!

- Örülök neki, ha segíthettem.

- Jó lett, csak nem értem, miért vagy ilyen állapotban, valami baj van? Olyan édes-bús verseket írsz mostanában. - Dörmögte Dorián, mikor végig olvasta, majd vissza adta nővérének.

- Megyek is, még sok dolgom van. Szia, Dulcia! Szia Dorián! - Mondta a lány, majd faképnél hagyta őket.

Este nyolcra beszélte meg Rin és Noah a randevút. Rin egy egyszerű farmert és egy sötétbarna kötött rövid ujjút vett fel hozzá, amit még elegánsabbá tett egy fekete nyaklánccal. Nem sminkelte ki magát, mert nem kedvelte soha a festékeket.

Amikor megérkezett Noah Rinért, a lány elképedve nézte, hogy milyen vonzó a férfi. Fekete öltönyben volt, aminek az ujja és a gombjai fehérek voltak.

- Én nem öltöztem túlságosan ki, mivel nem tudtam, hova megyünk. - Rin félénken nyúlt a felé nyújtott rózsa csokorért.

- Nem baj. Így is jó vagy.

- Biztos, ne öltözzek át?

- Nem kell. Gyere, menjünk! - Mondta a férfi.

A város legpuccosabb éttermébe mentek, Rin pedig nagyon kényelmetlenül érezte magát, hogy nem öltözött fel elegánsabban. Miután rendeltek a lány körbe nézett a helyiségben. Minden rendkívül kellemes volt. Vörös asztal terítők, gyertyák égtek minden asztalnál, minden nagyon hangulatossá tette az éttermet. Rint teljesen feszélyezte ez az ünnepélyesség és zavartan játszott a poharával.

- Mi a baj, Rin? - Fogta meg a lány kezét Noah.

Rin össze rezzent az érintésre.

- Mindenki olyan jól öltözött, ha tudom, hogy ilyen helyre jövünk, megpróbáltam volna kicsit az alkalomhoz illőbben öltözni.

- Értelek. - Felelte hűvösen a férfi majd, hogy szépítsen hozzá tette: - Én pontosan azt kedvelem benned, hogy nem vagy átlagos. Ez keltette fel az érdeklődésemet irántad.

- Köszönöm.

Rin arca kipirult és a szemei csillogtak, mintha csak csillagok volnának. Noaht egy kissé elkápráztatta a lány egyszerűsége, kedvessége, naivitása. Az, hogy a jót próbálja meg mindenkiben látni, akármilyen is volt az első benyomás.

Miután megvacsoráztak beszélgetni kezdtek, de Noah telefonja megcsörrent és kiment az étterem előterébe, hogy ne zavarjon senkit . Eltelt már negyed óra, mikor Rin utána indult megnézni, hogy hol késlekedik ennyit a férfi. Mikor kiért látta, ahogyan egy nő hajol közel Noahhoz és megcsókolja őt, majd a nő elmegy. Nem látta a lány arcát, csak a feltűnően szép alakját. Csak állt Noaht bámulva, mikor a férfi észre vette őt.

- Oh, bocsáls meg, Rin! Az unokahúgom volt az, megkért, hogy holnap menjek át segíteni neki és az édesanyjának.

- Akkor miért csókolt meg téged?

- A családunkban ez a szokás.

- Valóban? Értem. - Felelte a lány, majd elmosolyodott.

- Igen, tudod erős a családi kötelékünk, szerencsére.

Fizetés után kimentek a kocsihoz, de egy magas termetű férfi állt neki dőlve. Rin végig mérte a férfit, olyan volt, mint aki épp most jött le valamelyik címlap tetejéről. Rövid, fekete haja volt. Zöld szemei megvillantak a lámpa fényben. Egy piros testhez álló felső volt rajta, és egy farmer nadrág. Lezseren cigizett, majd eldobta és ránézett az érkezőkre.

Noah megállt előtte és biccentett felé.

- Üdv, Noah! - A férfi hangja mély zengésű és ugyan akkor megnyerő volt.

- Miért támasztod a kocsimat, Sasin?

A Sasinnak nevezett férfi ellökte magát az autótól és közelebb ment Noahékhoz.

- Csavarod egyszerre is több lány fejét, Noah ? Ő ki, a pénteki partid ? Ki a következő szombaton ?- Gondolom már meg van a jelölt. - Jobban jársz, ha egy lányról leszállsz, különben pórul járhatsz, Noah.

- Valóban? Ahogy látod, egy hölggyel vagyok, és nem az a személy , akit te keresel, úgyhogy jobban teszed, ha hamar lelépsz. Nem érdekelnek az érzelmeid. Old meg őket azzal a hölggyel, amelyikkel akarod.

- Noah Parker, fogd vissza magad, és ajánlom, hogy jó messzire elkerüld a lányt!

- Mi közöd van a magánéletemhez, Sasin?

- Szerencséd van Noah, hogy itt van a kishölgy.

- Valóban? Őt ne nézd, semmi köze hozzá. Tedd meg, amit szeretnél Sasin!

- Ne hergelj, te féreg!

- Féreg, Sasin? Legalább van, amiben hasonlítunk.

Sasin előre lendült és ököllel gyomorszájon verte Noaht, mire Rin felsikoltott. A két férfi dulakodni kezdett, elő került egy kés és azzal kezdtek viaskodni. Sasin lelökte a földre Noaht és az arcába ütött. Noah érezte, hogy meleg vér csordul ki az orrából. Facsarta a vér rozsda szerű szaga. Érezte a vért ahogyan a szájára folyik és megpróbálta nem lenyelni. Sasin újabb támadásba lendült, de Noah a lábával lelökte magáról a fiút és szájon verte Sasint, majd megpróbálta lefogni a srácot, de nem sok sikerrel. Sasin megragadta Noah bal kezét, jobb lábával bele akaszkodott a férfi bal lábába és átfordítva Noaht, csavarta a kezét. Noah volt újra a földön.

- Ne!- Könyörgött Rin . - Hagyják abba! Ne! - Sikítása visszhangzott a parkolóban.

A kés bele mélyedt Noah vállába.

- Nem szégyenled magad, Noah? Azt hittem a barátom vagy, erre azt a nőt fűzöd, akit szeretek és ráadásul csak játszadozol vele? Ki vagy te? Ez a kislány mire kell neked? Hogy felpróbáld őt, ennyit jelent neked mások érzelme?

- Nem, Sasin! Rin azért kell, hogy elfelejtsem Dulciát! Amikor megismertem Rint, úgy éreztem, hogy vele akár boldog is lehetnék, de nem megy! Dulcia megkeresett és megcsókolt! Alig bírtam ellenállni , majdnem vissza csókoltam, annyira vágyom rá, mint még soha senkire! - Noah nem üvöltött, a végét már csak alig hallhatóan ejtette ki.

Rin lerángatta a döbbent Sasint a férfiról és kigombolta Noah zakóját és az ingjét, hogy megnézhesse a sebet.

- Tud vezetni? - Nézett fél szemmel a földön ülő Sasinra.

- Maga segíteni akar neki annak ellenére, hogy kihasználta önt és játszott az érzelmeivel?

- Nem hagyhatjuk elvérezni. Ahogy látja, túl éltem. Nem tehet róla, hogy mást szeret. Most pedig be kell vinnünk a kórházba!

Noah végig simította Rin arcát.

- Nem érdemlem, hogy ilyen jó légy hozzám. Sajnálom a ma estét.

- Minden ember megérdemli az életet, akármilyen is. Semmi baj, túl teszem rajta magam. - Mondta a lány fanyar mosollyal.

Sasin felemelte Noaht , Rin pedig kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját és Noaht befektették. Rin beült az anyósülésre és aggódóan pillantott hátra a sérült férfire. Sasin bűntudatot érzett volt barátja iránt, de nem szólt semmit.

A kórházban megvizsgálták Noaht. Szerencsére a kés nem okozott maradandó sérülést, csak meg kell várni, míg a seb begyógyul. Egy óra elteltével már ki volt tisztítva és be is volt kötözve, Noah pedig saját felelősségre elhagyta Sasinnal és Rinnel az épületet. Csendben lépkedtek a kocsi felé.

- Mivel én most nem tudok vezetni, Sasin meg tennéd, hogy Rint haza viszed a kocsimmal? Megállt és kifürkészhetetlen tekintettel nézte a lányt.

- Nem kell, haza találok egyedül is. - Felelte a lány. Nem akart teher lenni senki számára.

Noah közelebb lépett a lányhoz és megfogta az egyik kezét.

- Rin, nagyon sajnálom, hogy így alakult. Nagyon édes és kedves lány vagy.

- Ne folytasd, kérlek! Tudom, hogy mi jön, hogy köszönöm, de mégsem jön össze köztünk semmi. Megértem.

- Valóban? - Noah most elősször elmosolyodott.

- Egy ilyen angyal mint te, hamar megtalálja a boldogságát.

Noah közelebb hajolt hozzá, mire Rin megijedt és hátrébb lépett.

- Azt a lányt csókold csak meg, akié a szíved. Soha mást ne!

- Igazad van, ne haragudj. Te sokkal több vagy, mint amit hittem rólad, Rin.

- Örülök neki, hogy meglepetéssel szolgálhattam.

Noah Sasinhoz fordult.

- Sasin, sajnálok mindent. Úgy tűnik, nem lehetünk többé barátok. Mivel ugyan azt a nőt szeretjük, így vetélytársak lettünk.

- Nem, Noah. Nem vagyunk vetélytársak. Most érzem csak igazán, hogy a barátom vagy. Szeresd Dulciát tiszta szívből.

- Dulcia Ramer? Van egy fiú testvére, Dorián Ramer? - Vágott közbe meglepetten Rin. Eddig nem figyelt fel a lány nevére.

- Igen, van neki. - Felelte Sasin.

- Nem mehetnék el hozzájuk? - Nézett Noahra nagy szemekkel a lány.

- N..nem.. - dadogta Noah és ijedten nézett Sasinra.

- Dorián a barátom, és össze vesztünk, ki szeretnék vele békülni, ha ti nem is jöttök be, tegyetek ki náluk.

Sasin szeme megcsillant és cinkos mosolyt váltott Rinnel.

- Noah, ennyit megtehetünk a kishölgyért. Ez a legkevesebb azok után, ahogyan eljátszadoztál vele.

- Igen, ez természetes. - Mondta a férfi még mindig zavartan.

Rin hátra szállt be, Sasin vezetett és Noah előre ült .

Az autó megállt a Ramer ház előtt. Rin kiszállt és a kapun becsöngetett. Sasin pedig várt és nem indult.

- Sasin, indulhatunk, kiszállt már Rin.

- Nem, nem indulunk!

- Ne csináld, Sasin! Menj már, még mielőtt kijön valaki!

- Nem, maradunk hátha Dulcia jön ki.

- Nem, nem! Indulj, taposs a gázba!

- Ne gyerekeskedj már, Noah! Beszélned kell vele!

- Igen, de nem feltétlenül most, majd holnap.

- Nem... - Felelte egyszerűen Sasin, majd a bal kezét a leengedett ablakba támasztotta, a tenyerére dűlt és a jobb kezével a kormányon kezdett el dobolni.

- Sasin, gyerünk már! - Szólt rá Noah kétségbe esve, majd a kormányért nyúlt ép kezével és éppen a gázpedált akarta megnyomni a lábával, mikor kinyílt a kapu és Dulcia állt ott.

Noah láthatóan megijedt és vissza huppant a helyére. Úgy ült, mint aki karót nyelt.

- Szia, Dulcia! Itthon van Dorián?

- Öm..- igen, itthon van. Menj csak be hozzá. - Felelte a nő, majd arrébb állt az ajtóból, beengedve Rint. Rin eltűnt az ajtó mögött.

Dulcia egyik lábáról a másikra támaszkodott, tördelte a kezét, majd nagy levegőt vett és a kocsihoz lépett.

- Sziasztok! Miért vagytok itt?

- Semmi különös, csak erre jártunk és letettük Rint. - Felelte Noah rezzenéstelen arccal.

- Oh ..Értem.

- Ne hazudj, Noah! Min a ketten téged akartunk látni, Dulcia!- Közölte a férfi, és közben féloldalasan a nőre mosolygott.

Sasin kiszállt a kocsiból, mire Noah is kinyitotta az ajtót és kilépett az autóból.

Dulcia akkor vette észre a kötést Noah vállán.

- Mi történt, Noah?

A férfi mellé állt Sasin és rá vert a hátára .

- Nyugodtan mond el, hogy beléd állítottam egy kést!

- Hogy mi? - Meredt rá Dulcia a férfire.

- Tényleg megtette. - Felelte a szemét forgatva Noah.

- Megőrültél, Sasin? Miért tetted?

- Miattad. Rajtad vesztünk össze. Sajnos mind a ketten rád vágyunk.

- Mi? - Hűlt el a lány, és látszott, hogy a sírás határán van.

- Jaj, nehogy sírj, Dulcia! Semmi baja nem lett, nem bántottam annyira!

- Tényleg nem az ő hibája, Dulcia! Nem mintha védeni szeretném, egyáltalán nem érdekel senki érzelme. Dulakodtunk, nálam volt a kés és mivel amúgy is rossz a tartója, kiesett és kinyílt. Ő meg csak felvette és utána a dolgok csak folytak. Nem tetszett neki az, ahogyan viselkedtem veled.

Dulcia szemei könnyeztek.

- Dulcia, választanod kell kettőnk közül! Ez így nem folytatódhat! - Állította választás elé Noah a lányt. - Szóval, hogy szeretnéd?

- Én... én nem tudom. - Felelte a lány, majd hangosan kitört belőle a zokogás a két férfi megfogta egy- egy vállát, és nyugtatgatni próbálták.- Adnátok pár napot a gondolkozásra?

- Természetesen , igen. Bízhatsz bennünk Dulcia, többé nem esünk egymásnak.

- Igen. - Helyeselt Sasin.

- Most viszont mennem kell Dulcia, mert kész lett még határidő előtt a park újítási tervrajza, amit készítettem és még át kell futnom, holnap adom át.

- Értem, természetesen menjetek csak! Jó éjt! - Mondta a nő, majd megvárta , míg a fiúk elköszönnek tőle, beszállnak az autóba és elhajtanak, majd bement a házba.

- Bocsánat, hogy ilyenkor zavarlak és felkeltettelek! Figyelj Dorián, gyorsan elmondom, amit akarok és el is tűnök innen! Én nagyon sajnálom a mait. Vagyis már a tegnapit, hiszen elmúlt hajnali egy. Én nagyon szeretlek és nem akarom, hogy haragudj rám!

- Te most bocsánatot kérsz, Rin? Miért is?

- Azért, mert úgy letorkoltalak ma, pedig jót akartál nekem, de olyan rosszul esett, hogy szerinted senki sem lehet belém szerelmes és nem közeledhet hátsó szándék nélkül.

- Milyen buta vagy, Rin! Nem erről van szó, hogy nem lehet beléd valaki szerelmes, sőt! Pont ez a probléma, és szerintem természetes, hogy féltelek is.

- Féltesz engem?

- Igen, féltelek. Még mindig nem jöttél rá, Rin?

- Mi.. - kezdte a lány, de Dorián belé fojtotta a szót a csókjával.

Dorián átölelte a lányt, magához húzta és egyre hevesebben kezdte el csókolni. Majd a lány nyakát hintette be forró csókokkal.

- Nem értelek, Dorián. Miért szórakozol még most is?

- Hát nem vetted észre, hogy amióta ismerlek, imádlak? Legszívesebben soha sem engednélek el! Csak az enyém lennél örökre! - Mondta Dorián és átölelte Rint. - Legyél az enyém, Rin! Kérlek legyél a barátnőm!

A lány szóhoz sem tudott jutni, megszeppenten pislogott a fiúra, majd hozzá bújt és a fülébe suttogta.

- A tiéd vagyok!