Bevezető:

Az Ördög csókja

Pokoli tűz ég itt belül,
A sikítások hangja most elül.
Lángol belül az egész tested,
Eladtad az Ördögnek a lelked.
Kényét, kedvét te alázattal lesed,
Ő pedig a trónjában tesped.
Úgy játszik veled, mint bábúval,
S elföldelnek félig egy ásóval.
De az Ördög kedvel téged,
Imádja olykor inni a véred.
Szemed elé vetülnek csodálatos képek,
A testrészeid pedig lángnyelvekkel égnek.
Kiszívja lassan testedből a lelket,
A zsibbadt, lángoló tested ernyed.
Elkábít téged a mézédes ajka,
Nem más, mint az Ördög csókja.



Meleg nyári este volt, a szél csintalankodott kint. Játszott az ablakkal,csendben zörgetve azt.Sötét éjszaka volt, a csillagok fényesen ragyogtak a tiszta égbolton.Kint a fák lágy susogása és tücskök halk zenéje hallatszott.Néha pedig egy bagoly huhogása törte meg a mély csendet. Szokatlanul hangtalan volt a táj. Más estéken az éjszakai állatok hangja fel hallatszott az emeletre. Máskor az erkélyen ült egy bagolypár és onnan huhogtak le. Most más volt.
  Egy hangos és éles rikoltás hallattszódott be a szoba nyitott teraszajtaján.Erre a neszre a baldachinos ágyban mocorogni kezdett egy karcsú és vékony alak.Testét körül ölelte a lágy selyemmel borított ágynemü.Kiemelve őt az ágy egyalakú vonalából.Fehér kezek tűntek elő a takaró alól, félrehúzva  azt, majd vékony,kecses fehér lábak bukkantak elő .A lány barna, derékig érő haja előre bukott ahogy felállt az ágyból.Kisimította haját az arcából,majd az erkélyhez ment.Az ajtó előtt megtorpant.Nyugtalanító érzések kerítették hatalmába.Megrázta fejét,majd kilépett az erkélyre és a korlátnak támaszkodva nézett le a tájra.Amennyire tudott kihajolt, hogy jobban körbe tudjon nézni. Egy hűvös kéz ragdta meg a vállát.

- Vigyázz, Angelika! Kiesel. - Suttogta a lány fülébe egy férfi.Hangja kellemes búgású, de ugyanakkor hideg is volt.
A lány megszédült az ismeretlen hangtól,ami olyan kellemes volt.
- Ki maga, és hogy jött be? - Angelika hangja elcsuklott.
Arra számított, hogy az ismeretlen távolabb van tőle, és mikor felé fordult megrémisztette a hirtelen közelség.A jóhíre is veszélybe kerülhetett volna, ha valaki meglátja ilyen közel őt a férfivel.Hiszen a nagyobb úri családoknak nagyon vigyázni kellett,hogy túl közeli kapcsolatba senkivel se tudják a gyermeküket emlegetni házasság előtt.De ez a férfi az illemet semmibe véve olyan közel hajolt hozzá,hogy a lány érezte az illatát.Édes illata volt,ami a lányt teljesen ernyedté tette és akaratlanul is mélyebbeket lélegzett. A férfi nem válaszolt csak kézfejével megsimogatta a lány arcát.Angelika szemei kitágultak az ijedelemtől, hátrálni próbált,de beleütközött a korlátba.A férfi féloldalas mosolya elbűvölte őt egy pillanatra. Érezte,hogy a szíve hevesebben ver, az ismeretlen pedig közelebb jött hozzá, lehajolt és megcsókolta Angelika nyakát.
- Ne! - Angelika sikítani szeretett volna, de torkából csak egy csendes nyöszörgő hangra futotta.
- Milyen gyönyörű vagy. Mennyire régen vártam már az alkalmat,hogy megérinthesselek. De már nem bírtam tovább, nem tudtam tőled távol maradni, akárhogy próbáltam. Csak egy gyenge ember vagy és én mégis annyira akarlak.Lenyűgözött az egyszerűséged amit mutatsz és mégis mennyire mély érzésű vagy.
A férfi Angelika arcán végig húzta alsó ajkát. Tűz forró volt és puha. Angelikát kirázta a hideg és eltaszította a férfit.
- Nem tudom ki maga és mit akar tőlem,de hagyjon békén! A jövőhéten férjhez megyek a szerelmemhez, Diomédhez.Ezt mindenki tudja szinte már. Távozzon a szobámból azonnal!
- Még mindig nem jöttél rá, ki vagyok, Angelika? Hát akkor megsúgom.
A férfi ajkai felhúzódtak a fogairól, kivillantva azokat. De ez a mosoly nem játékos volt mint az előző,hanem ijesztő. Olyan volt, mint mikor egy ragadozó emeli fel ajkait,hogy aztán bele mélyeszthesse hideg, hegyes fogait a prédájába.A férfi Angelika füléhez hajolt, majd lassan mondta ki a szavakat.
- Én az Ördög vagyok.
- Maga nem lehet az ördög! Az ördög nem jön fel ide! Ő lentről irányítja a romlott embereket.
- Ezt csak a papjaitok mondják. Az ördög itt jár köztetek.
- Nem! Hazudik! Hagyjon békén! Menjen innen!
- Furcsa vagy.Minden nőre hat a vonzásom,te mégis elküldesz. Miért nem alélsz el a kezeim között, mint a többi nő? Miért félsz tőlem? Miért nem akarsz engem?
Az Ördög a kezét Angelika elé tette,mikor az el akart menekülni. Angelikát hozzá nyomta az erkély korlátjának. Forró testével neki dölt a lánynak és átölelte a derekát. Megbabonázva nézett a lányra, majd ajkaival közeledett a lányéhoz.
- Ne! - Angelika hangos sikítása törte meg a csendet.
A szomszéd szoba ajtaja vágódott ki a külső folyosón.Léptek siettek a szoba elé.Hangos dörömbölés hallatszott és Angelika dadája hangját hallotta.
- Kisasszony! Kisasszony, jól van? Kisasszony, nyissa ki az ajtót! Kisasszony,kisasszonyom!
Angelika hallotta,ahogy a dada elsiet a folyosón. Bizonyára segítséget ment kérni. A lány üvölteni akart,hogy segítsen neki az asszony, de az Ördög mutató ujjával csendre intette, és akárhogy küzdött,nem jött ki egy hang sem a torkán.
- Valóban nem értelek, Angelika. Hogy tudsz nekem ellenállni? Úgy tűnik,ma még nem jöhetsz velem. de ne félj, kedves. Eljövök holnap este is és még az esküvő előtt elviszlek innen.Az enyém kell,hogy legyél.Nem fogadom el,hogy másé is légy.
Ördög egy forró csókot nyomott Angelika nyakára,majd megnyalta ugyan azt a pontot. Angelika szíve hevesebb ütembe kezdett, lélegzete elakadt.
- Viszlát holnapig. - Suttogta a férfi,majd eltűnt.
Angelika maga elé meredt egy ideig és alig vette észre,ahogy a lábai összecsuklottak alatta.Az ajtót bámulta maga előtt és nem érezte a hideg könnycseppeket,amik végig gurultak az arcán.
  Beszakadt az ajtó, a komornyik és a dada szaladt be a szobába. A dada levetette magát a földön ülő lány mellé és átölelte.
- Mi történt kisasszonyom? Miért nem válaszolt? Mi a baj? - Kérdezte az asszony és erősen magához ölelte Angelikát.
- Az Ördög itt járt. Óh, dadus! Engem akar! El akar vinni! Segíts,kérlek! - Angelikát zokogás rázta.

Másnap reggel melegen sütött be az ablakon a fény. A dada az ágy szélére hajolva bóbiskolt.Angelika óvatosan kiszállt az ágyból,hogy ne ébressze fel a nőt. Felöltözött,majd egy pergament vett elő és ráírta, hogy gyónni ment.Letette az ágyra a dada mellé, majd csókot lehelt a nő fejére és elindult a templomba.

     Tompa fény töltötte be az egész templomot.Angelika az oltár előtt térdelt és imádkozott Istenhez, hogy segítsen neki. Csendes léptek zaját hallotta, majd egy kéz ért a vállához.Angelika felsóhajtott és megragadta a kezet a vállán.
- Atyám! - Angelika felállt, majd megkönnyebbülve fordult a kéz tulajdonosának irányában ám a helyi pap helyett Ördögöt találta. Hangosan felsikított,majd hátra lépett és ezzel a mozdulattal elesett. A lépcső tetején ült. Nem mert mozdulni.
- Kisasszony,maga nagyon ijedős.- Közelebb hajolt a lányhoz. - Pedig tőlem nem kellene félnie.Én csak szeretni akarom önt.
- Ön nem tud szeretni.
- Elhiszi ezt csak azért,mert azt mondják a téves tudású papok?Akik az embereket kihasználják és tele ültetik a fejüket azzal,hogy milyen rossz vagyok?
- Hogy jött be? Ez Isten háza! Ide maga nem jöhet be!
- Ez csak egy épület, semmi más. Az viszont más, hogy nem tetszik az itteni légkör.- Ördög legugolt Angelika felé,ezzel megakadályozta,hogy a lány végre felálljon.
- Mit akar tőlem? Nem ártottam soha.
- Milyen kis édes vagy.Mennyire naív és sebezhető.Annyira törékeny.Vonz a jelenléted. Minden vágyammal téged akarlak.Meg akarlak érinteni. Szeretni akarlak. Mond, nem érdekel milyen teljesen szeretni valakit? Diomédet nem fogod tudni teljesen szeretni soha. Elérem,hogy minden gondolatod körülöttem forogjon és később már nem érem be a gondolataiddal. Mindened az enyém lesz. Diomédet még sosem csókoltad,igaz?
Angelika arca piroslott  düh és zavartság jelei látszódtak angyali arcán. Barna szemei most nem félelmet, hanem sértődöttséget mutattak.
- Mit képzel magáról? Mi köze hozzánk? Azonnal engedjen felállni! Arcátlan!
Ördög mosolya olyan szép volt,hogy Angelika nem mozdult csak nézte a férfit. Most figyelte meg,hogy a férfi szürkészöld szemei milyen pajkosan csillognak. Fekete vállig érő hajából egy tincsecske a szemébe lógott, ahogy lefele nézett Angelikára.
- Milyen édes vagy. Érdekel,hogy az ajkad is ilyen édesek e.
Angelika tiltakozni akart, de a férfi már felé hajolt. Egyik kezével megtámasztotta magát, ahogy előre hajolt,a másikkal megragadta Angelika tarkóját és hevesen csókolni kezdte a tiltakozó lány ajkait. Angelika szívverése felgyorsult és testét forróság öntötte el.Ördög egyre hevesebben csókolta a lányt majd Angelika nyakát érintette csókjaival. Kezeivel végig siklott a lány nyakán és vállán.
- Nem! Ne! Ne tedd,engedj el! Kérlek! - Könyörgött Angelika az Ördögnek, kezeivel pedig megpróbálta a férfi tolakodó kezeit letaszítani magáról.
- Angelika, tudom, hogy nem ismered teljesen a szerelmet,de ezzel a viselkedéseddel csak azt vívod ki, hogy még jobban akarlak! De most elengedlek. Utoljára. - A végét már csak suttogta a férfi. Majd felállt és felhúzta a lányt a lépcsőről.
Angelika meglepődve nézett az Ördögre, aki még mindig vággyal telt tekintettel meredt rá.Csendes léptekkel közeledett a helyi tiszteletes. Angelika a pap felé nézett.
- Szép napot, kisasszony! - üdvözölte az öreg kedvesen.
- Önnek is, atyám! - Suttogta Angelika, majd vissza nézett arra a helyre, ahol az előbb még az Ördög figyelte őt, de ott már csak a levegő volt.
- Segítsen atyám! - Futott oda a paphoz Angelika. - Segítsen, rajtam csak ön tud segíteni. Az Ördög tegnap éjjel eljött hozzám és azóta üldöz. Segítsen, kérem! Engem akar. Félek. - Hadarta a lány, majd a paphoz bújt.- Segítsen!

     Aznap éjjel minden csendben volt. Dioméd látogatóba jött Angelikához. Éjszakára is maradt a családnál. Angelika Dioméd mellett biztonságban érezte magát, de éjjelre bezárta a teraszajtót és nyitva hagyta a szobája ajtaját. Már hálóingben volt és épp fésülte a haját, mikor halk kopogás hallatszott és Dioméd jött be a szobába.
- Szép estét, Angelika kisasszony! - Mondta alig hallhatóan a lány felé fordulva Dioméd.
- Oh, Dioméd, kedvesem! Hogy-hogy ilyen kései órában fent van?
- Ugyan ezt kérdezhetném öntől, csak láttam a fényt a szobájából kiszűrődni és megnéztem, hogy minden rendben van e.
Angelika elpirult és a padlót nézte.
- Nem tudok aludni. Kicsit ideges vagyok. - Vallotta be a fiúnak.
- Az esküvő miatt?
- Azért is.Viszont más is aggaszt tegnap este volt egy különös álmom. Remélem csak álom volt, legalább is a tiszteletes azt mondta, hogy esküvő előtt az idegesség tehet ilyet.
- Mit álmodott?
- Félek Dioméd. Az Ördöggel álmodtam, hogy ő engem akar és nem akarja hagyni, hogy magához menjek.
Angelika közelebb ment a férfihez.
- Ne féljen Angelika, itt vagyok.
Dioméd átölelte gyengéden Angelikát és megcsókolta a homlokát. Angelika hozzá simult a férfihez és egyik kezével megfogta Dioméd kezét. Dioméd annyira eltolta magától a lányt, hogy megcsókolhassa a nyakát, mire Angelikán hideg futott végig. Eszébe jutott az Ördög. Dioméd végig simított a hátán, a vállain, a nyakán az arcán majd derekánál fogva magához húzta a lányt. Angelika mereven állt és minden mozdulatról, amit Dioméd csinált, az Ördög jutott az eszébe.Az Ördög meleg teste, reszkető keze, hevessége, vadsága, érintései és csókjai. Dioméd vágytól lihegve csókolta Angelika nyakát, majd megmerevedett.
- Mi a baj, kedves? Már csak két nap és végre örökre egymáséi leszünk teljesen.
- Félek. Nem tudom megmagyarázni, miért félek attól, hogy veled legyek.
- Ez természetes. A félelem mindig meg van a másik nemtől. Bennem bízhatsz. Vigyázok rád.Nem okozok fájdalmat, mert szeretlek. Ne haragudj, hogy túl heves vagyok, de melletted nagyon nehéz gondolkodnom. Már nagyon rég akarlak, de próbálok mindig nyugodt lenni, hogy ne ijesszelek meg.Szeretlek.
- Nem csak erről van szó. Az Ördög nem akarja, hogy a tiéd legyek. Azt mondta, az esküvő előtt eljön értem. Félek tőle.
- Nyugodj meg, Angelika! - Suttogta Dioméd és még jobban magához ölelte Angelikát.
Lehajolt a lányhoz és megcsókolta. Angelika viszonozta az ajkak érintését.
    Egy hangos dörrenés hallattszott a szobában és az erkélyajtó üvegestől beszakadt a szobába. A fáklyák kialudtak. Az Ördög állt a baldachinos ágynak dőlve.
- Mit képzelsz magadról, Dioméd? - Sziszegte a fogai között Ördög úgy, hogy fel sem nézett.
- Ki vagy? - Nézett rá merően Dioméd a jövevényre.
- Ő az Ördög! - Suttogta Angelika, majd hozzá bújt Diomédhez.
- Hogy merted őt bemocskolni az érintéseddel? Hogy merted őt megcsókolni, te fattyú! - Az Ördög közelebb sétált a párhoz és felnézett rájuk. A szeme szikrákat szórt, állkapcsa megfeszült.
Angelika összébb húzta magát és átölelte Dioméd egyik kezét
- Angelika az én menyasszonyom, Ördög!Hagyd őt békén! Keress mást!
- Te parancsolgatsz nekem? Meg akarsz halni?
- Ne! - Sikította könnyekkel küzdve Angelika. - Ne tedd, kérlek! Ne bántsd őt! Kérlek! - A könnyektől elcsuklott a hangja.
- Meg fogom őt ölni, Angelika! De előtte még megkínzom!
Angelika érezte,ahogy Dioméd reszketni kezd ölelése elernyed körülötte és a férfi a földre rogy. Fogait össze szorítja és vonaglik a földön.
- Ne ! Ne ! Ördög, ne tedd! Kérlek! Állj! Ne !
Angelika oda rohant az Ördöghöz, kezeit a karjára tette és esdeklően könyörgött hozzá.
- Kérlek! Kérlek, ne tedd! Ne bántsd őt!
- Miért ne tegyem? Hozzád ért, megsimított téged és megcsókolt! Megmondtam, Angelika! Nem engedem, hogy másé légy! Most meghalsz, kölyök! - Dioméd felé fordult, mire a fiú felüvöltött.
- Ne! Kérlek!
Angelika  térdre ereszkedett az Ördög előtt, arcát a tenyereibe rejtette.
- Kérlek, ha szeretsz, abba hagyod és nem bántod őt!
Az Ördög lenézett a lányra, aki előtte térdelt, arcát kezeibe temetve. Az üvöltést abba hagyta Dioméd. Zihálva feküdt a padlón. Angelika levette kezét az arcáról és Dioméd felé fordult.
- Dioméd! - Suttogta elfúló hangon.
Felállt és oda botorkált a földön fekvő férfihez, majd térdre rogyott mellette.
- Dioméd!
- Sajnálom Angelika, hogy ilyen gyenge vagyok.
- Dioméd, ne mondj ilyet! Nagyon erős vagy! - Angelika a könnyeivel küszködött, majd folytatta. - Sajnálom, Dioméd!
Végig simította a férfi arcát. Az Ördög lépett Angelika mögé, felhúzta majd átölelte és hevesen megcsókolta. Angelika szédült, nem tudott ellenkezni.
Dioméd meggyötörten nyögött fel.
- Te az enyém vagy, Angelika! Senki sem érhet hozzád többé, senki más nem jöhet a közeledbe, csakis én! Az enyém vagy!
Angelika nem mozdult, hagyta, hogy az Ördög csókolja a nyakát. Határozott csókok voltak, erőteljesek, mégis lágyak. Megtöltötte Angelika gondolatait, hagyta, had tegye az Ördög, amit akar. Hiszen úgy sem tud előle menekülni. Isten cserben hagyta őt.Talán azért, mert élvezte. Élvezte ezt a szenvedélyt, élvezte a csókokat. Ezért Isten bünteti őt.
- Látod, Dioméd! Te sosem tudtad volna, hogy Angelika mit szeret. Rajta uralkodni kell, hagyni, hogy az összes szenvedélyed hasson rá. Semmit nem tudsz róla! Azt sem tudtad, hogy mennyire élvezi, ha a nyakát csókolják! Te akartad őt feleségedül? - Az Ördög gúnyos kacaja töltötte be a szobát. - Most magammal viszem őt! Búcsúzzatok el.
- Nem! Angelika, ne menj el! Nem mehetsz el, szeretlek. Kérlek állj ellen a bűvöletének. Isten próba elé állított minket, ki tudjuk állni együtt.
- Tévedsz, Dioméd, Isten Angelikával nem foglalkozik már, mert Angelika is engem akar, ahogyan én őt. Isten a szerelmet nem bánthatja. Dioméd, neked más nőt szánt az Istened, de Angelika csak az enyém!
- Sajnálom Dioméd, Isten engem nem véd már meg. - Angelika hangja csendes volt és megtört.
- Nem igaz, Angelika! Isten szeret téged! Hiszen te vagy a legszebb, legjobb angyala a Földön.
- Nem vagyok angyal, Dioméd. Én csak ember vagyok.
Angelika kibontakozott az Ördög karjaiból, mire az felmordult, de nem mozdult. A lány legugolt Diomédhez.
- Mindig emlékezni fogok rád, Dioméd. Nekem már nincs menekvésem. A leghőbb kívánságom, hogy te légy nagyon boldog.
- Ne tedd ezt, Angelika! Ne búcsúzz el! Ha elbúcsúzol tőlem, az övé vagy. Kérlek, maradj velem! Ne menj el!
- Gyerünk Angelika! Megyünk! - Szakította félbe az Ördög.
- Ígérj meg nekem valamit, Ördög. - Angelika felállt és Ördög felé fordult.
- Ígérni? Mit?
- Azt hogy soha többé nem ártasz, nem bántod Diomédet és a családjainkat.
Ördög meglepve nézett a lányra, majd közelebb ment hozzá. Magához húzta és megcsókolta Angelika nyakát.
- Ígérem! - Suttogta.
Dioméd látta, ahogy elhalványul a két alak és eltűnnek a sötét szobából.

Együtt az ördöggel

Mire kinyitotta a szemét Angelika, egy nagy vérvörös csarnokban találta magát.
- Itthon vagyunk, Angelika! - Duruzsolta kedvesen Ördög.
- Hol van Dioméd?
Angelika felnézett és látta megfeszülni az ördög arcát, majd újra kisimulni.
- Hol lenne? Ott, ahol hagytuk. A volt helyen, ahol laktál. Ne aggódj miatta. A szavamat tartom. Csakis érted. - Mondta, majd lehajolt és homlokon csókolta a lányt.
- Most hol vagyunk?
- A közös otthonunkban, természetesen.
- A pokolban vagyunk?
- Igen, ott. De hidd el nem olyan ijesztő hely, mint ahogy elmondják fent nektek.
Angelika elsápadt, lába megremegett.
- Akkor most meghaltam?
- Nem, miért öltelek volna meg? Így vagy gyönyörű. - Lehajolt a lányhoz, s immár szájon csókolta, olyan hevesen amennyire Angelikát még sosem csókolta.
Angelika levegőért kapkodott, eltolta magától a férfit és lihegve vette a levegőt.
- Ne haragudj. Szólj, ha túl agresszív vagyok. Tudod nem mindig veszem észre magam, ha a közelemben vagy.
Angelika nem szólt semmit. Elkeseredett, hogy a hátralévő életét a pokolban kell leélnie.
- Érzem, hogy félsz. El vagy keseredve. - A férfi ezt teljesen úgy mondta, mintha természetes dolog lenne. - Gyere velem!
Az alvilág ura választ sem várva felkapta a lányt és a lépcsősor felé indult vele.

A lány még fel sem eszmélt, a legfelső emeleten voltak a kastélyban. Egy teljesen vörös hálószobában voltak. Nem ijesztő volt, inkább kellemesen vörös. Selyemhuzattal volt minden borítva. Egy óriási baldachinos ágy terpeszkedett szét a szoba közepén. Angelika nem tudott szétnézni sem, olyan gyorsan találta magát a vörös selyemhuzatos ágyon.
- M-mit csinálsz? - Angelika érezte, ahogy kiszárad az ajka és pír önti el az arcát.
- Csssss...  - intette csendre a lányt Ördög, majd szórakozottan kezdte el végigsimogatni a halványkék hálóinget Angelikán. - Végre itt vagy. - Lehelte az Ördög halkan a szavakat.
Angelikán végig futott a hideg.Félelme megnőtt, szíve egyre hevesebben kezdett verni.Ördög megcsókolta Angelika nyakát. Egyre vadabbul csókolta.
- Ne..- Angelika hangja elcsuklott. Érezte, hogy a szíve nem engedelmeskedik, nem hogy lassulna, de egyre jobban dübörög.
Ördög a kezét Angelika szívére tette és elmosolyodott.
- Megmondtam,az utolsó alkalom már megvolt, hogy leállítottam magam. Nyugodj meg picit, mert a végére nem fogja bírni. - Játékos mosolyt engedett el és alsó ajkát végig húzta Angelika szíve fölött lévő hálóruhán és a csupasz bőrén addig, míg el nem érte a lány ajkait.
Hevesen csókolta a lányt. Bele dúrt a hajába.Lassan kicsúsztatta ujjait a lány hajából, és végig húzta kezét Angelika nyakán. Angelika gondolatai ellenkezni akartak, de nem ment. Teljesen elgyengült, érezni akarta a férfi érintéseit és csókjait. Mikor Ördög újra csókolni kezdte hevesen vissza csókolta. A józan esze azt mondta, ne tegye, nem szabad, de az érzéseinek nem tudott parancsolni. Szerette a férfit. Annyira, mint amennyire Diomédet sosem szerette. A Dioméd iránti érzelmek eltörpültek ezek mellett.
- Az enyém vagy! - Nyögte a férfi két csók között.
Angelika érezte, hogy már nem  ura önmagának. Ördög pedig tovább folytatta játékát. Simogatta és csókolgatta karjaiban a lányt. Angelika szíve erősen vert. A lány kapkodott a levegő után. Minden egyes érintéssel egyre forróbb lett a teste. Ördög pedig egyre vadabb lett.
 
    - Mi az, kedves, felébredtél máris? - Hajolt Angelika felé Ördög.
Angelika nem mozdult, csak maga elé bámult. Felderengett előtte az éjszaka. Ijedten mérte végig magát. Még mindig a hálóingben volt.
- Nem történt semmi. Elájultál. Túl ideges voltál.
Ördög simogatni kezdte Angelika haját.
- Úgy nem lett volna értelme, ha te nem érzed. - Mondta kis mosollyal a lánynak.- Folytathatjuk onnan, ahol abba hagytuk.
A férfi mosolya szélesebb lett. Szürkészöld szeme csillogott. Nem volt félelmet keltő.De óriási vágy csillogott benne.
- Kérlek - suttogta Angelika,de akkor már a férfi simogatni kezdte.
Angelika teste válaszul felforrósodott és a szíve hevesebben kezdett verni.
- Igen? Mit kérsz, szerelmem? - Ördög Angelika fülét kezdte el gyengéden harapdálni, mire Angelika szaporábban kezdte venni a levegőt.
- Mit kérsz? - Ismételte Ördög incselkedő mosoly kíséretében.
- Ne tedd...
- Melyiket ? - Villant fel huncut arca.
Megcsókolta Angelika nyakát, végig húzta mutató ujját ajkain, vállain,dekoltázsán.
- Leveszed, vagy letépjem? - Emelte fel két ujjal a férfi Angelika hálóingjének egy részét.
Választ nem várva elkezdte felhúzni a lány lábairól a hálóinget.
- Ne! - Csattant fel Angelika. Összehúzta magán a hálóinget.
Ördög meglepve nézte a lányt, majd kacagva hozzányomta ajkait Angelika bőréhez.
- Milyen félénk vagy! Hidd el nekem, gyönyörű vagy. Nincs miért szégyenkezned.
- Nem akarom!
- Nem is olyan rég te is akartad. Érzem, hogy most is akarod. Érzed hogy reagál rám a tested? Milyen forró. Elég egy apró mozdulat... - Suttogta.
Végig húzta az ujját Angelika combja belsején, mire a lány ajkai megrándultak. Teste újra lángokban kezdett égni. Szíve egyre erősebben vert. Tényleg őt akarta. Azt a férfit akarta, akitől retteg. Azt a férfit, akit igazán szeretett. Érezte, ahogy remeg a teste egyetlen érintéstől is.
Ördög nyelvével simogatta Angelika testét.
- Szerintem élvezetesebb, ha letépem. - Felvillant egy mosoly a férfi arcán.
- Ne..
Angelika megpróbálta megállítani a férfi kezét, de az kíméletlenül rántott egyet a ruhán, mire az megadta magát és hangos reccsenéssel szakadt szét a lányon. Angelika arca piroslott és a szétszakadt rongyokkal megpróbálta magát takarni. Ördög kivette minden erőfeszítés nélkül kezéből a rongyokat és eldobta. Csókokkal borította a lányt. Angelika arca elé tette a kezét.
- Ne csináld ezt, Angelika. Ne takard el az arcod. Olyan gyönyörű vagy. Látni akarlak.
Angelika nem mozdult.
- Kérlek Angelika, vedd el a kezed. Meg szeretnélek csókolni téged. Ha nem veszed el a kezed, hogy csókoljalak meg? Nem szeretnéd?
Angelika keze megremegett. Ördög gyengéden megfogta a kezeket és elvette őket Angelika arca elől. Elmosolyodott azon, hogy szerelmét ilyen könnyen tudja irányítani közben megcsókolta a még mindig pirospozsgás arcú lányt. Erősen tartotta Angelikát. Simogatta és csókolta. Lassan eggyé váltak a sötét, vágyaktól telt szobában.