A természet mint
fénylik feléd!
Villog a napfény!
Nevet a rét!
Már minden ágból
kitört a rügy,
minden bokorból
ezernyi fütty;
s árad a szívből
öröm, gyönyör.
Ó kedv, vidámság,
ó nap! Ó föld!
Ó szerelem! te
csupa arany
hajnali felhőm
ott magasan!
Fényed megáldja
a friss mezőt
s a földet elönti
szirom-ködöd.
Ó lány, leányka,
szeretlek én!
S te hogy szeretsz! Hogy
villansz felém!
Mint dalt pacsirta
s hajnalt szeret,
mint nyíló rózsa
üde szelet,
vérem tüzével
úgy vágylak én,
ki ifjuságot
öntesz belém,
s új dalra, táncra
kedvet adsz.
Szeress örökre
s boldog maradsz.
(Hajnal Gábor) | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
