Részletek:

"A keze átfogta a könyökömet lassan simogatott lefelé a karjaimon keresztül a
bordáimra csúsztatta a kezét onnan a csípőmre és a lábaimat a térdem körül
simogatta, ott egy pillanatra megállt átfogta a vádlimat és hírtelen felrántotta a
lábamat és a csípője köré fonta.
Elállt a lélegzetem ez nem olyan dolog volt amit általában megengedett magának.
Hideg keze nem esett jól de még is melegség öntött el.
A szája a nyakam hajlatát cirógatta
„Ne izguljunk fel túl korán” – suttogta
„De megmondanád mi az ami ellen ellenkezel az ágyban?”
Mielőtt koncentrálhattam volna annyira , hogy értsem mit mond oldalra gurult és
magára húzott arcomat a kezében tartva elfordította fejem, hogy meg csókolhassa a
nyakamat.
Olyan hangosan lélegeztem majdnem elszégyelltem magam miatta de annyira nem
érdekelt, hogy most szégyenlős legyek.
„Az ágy”- kérdezte ismét „Nekem tetszik”
„Nincs rá szükség”- nyögtem
Visszahúzta arcomat az övéhez és a szám az ő szájára fonódott. Most lassan
átfordultunk és fölém került. Úgy tartotta magát , hogy ne érezzem a súlyát de
éreztem a hűvös márvány testét ahogy a testemhez nyomódik. A szívem olyan
hangosan kalapált ,hogy alig lehetett hallani ahogy elnevette magát.
„Az nem úgy van” vitatkozott „nehéz lenne a kanapén.” Jéghideg nyelve körbe
rajzolta a szám vonalát.
A fejem kóválygott alig kaptam levegőt
„Meggondoltad magad”- kérdezte lélegzetét visszafojtva . (lehet ő gondolta meg az
előre kitervelt lépéseit)
„Lehet, hogy több jelentősége van ennek az ágynak mint ahogy én eredetileg
gondoltam”
A szívem hangosan kalapált szinte fájdalmasan ahogy vártam válaszát
Edward sóhajtott és oldalra fordított minket
„Ne légy csacska Bella” mondta nem egyetértő hangon.
De tisztán megértette , hogy én mit értek ezalatt
„Csak azt próbáltam bemutatni, hogy milyen előnye van egy ágynak ami neked
nem tetszik”
„Ne engedd el magad”
„Késő” – motyogtam „és tetszik ez az ágy”
„örülök” – mondta vidáman miközben homlokon csókolt
„Nekem is”
„De még mindig azt mondom, hogy nem olyan fontos ha nem engedjük el
magunkat akkor minek”
Újból sóhajtott
„százszor mondtam Bella túl veszélyes”
„Szeretem a veszélyt”

---

Összeszűkültek a szemei. „Még több ok, hogy küzdjek – erősebben harcoljak, amíg
tudok,” suttogta
Még mindig fogta az arcom – az ujjai olyan erősen tartottak, hogy már fájt – és
láttam a hirtelen elhatározást a szemeiben.
„Ne..” ellenkezni kezdtem, de már késő volt.
Az ajkát az enyémre tapasztotta, belém fojtva az ellenkezésem. Dühösen csókolt, a
másik kezével szorosan megmarkolta a tarkóm, lehetetlenné téve a menekülést.
Minden erőmmel ellöktem a mellkasát, de még csak észre sem vette. Az szája lágy
volt, ellentétben a dühével, az ajkai ismeretlen módon olvadtak az enyémre.
Megragadtam az arcát, próbáltam eltolni, ismét sikertelenül. Habár úgy tűnt, ez
alkalommal észrevette, és bosszantotta. Az ajka szétfeszítette az enyémet, éreztem
a forró lélegzetét a számban.
Az ösztönömre hallgattam, leeresztettem a kezem magam mellé és
megmerevedtem. Kinyitottam a szemem és nem harcoltam, nem éreztem…csak
vártam, hogy leálljon.
Működött. A haragja úgy tűnt, elpárolgott, és hátrébb húzódott, hogy rám nézzen.
Az ajkát lágyan az enyémre tapasztotta ismét, egyszer, kétszer…és harmadszor.
Szoborként álltam és vártam. Végül elengedte az arcom, és ellépett.
„Végeztél már?” kérdeztem kifejezéstelen hangon.
„Igen,” sóhajtotta. Mosolyogni kezdett, és behunyta a szemét.
Hátrahúztam a kezem majd előrelendítettem, és a szájba vertem, akkora erővel,
amekkorával csak bírtam.
Reccsenést hallottam.
„Au! AU!” sikoltottam, eszeveszetten ugráltam fel és le, miközben a mellkasomhoz
szorítottam a kezem.
Éreztem, hogy eltört.

---

„Miért ütött meg?”
„Mert megcsókoltam,” mondta Jacob szégyentelenül.
„Jó neked kölyök,” gratulált neki Charlie.
Csikorgattam a fogam és a telefonhoz mentem. Tárcsáztam Edward számát.
„Bella?” az első csöngésre felvette. Megkönnyebbültebbnek tűnt- el volt
ragadtatva. Hallottam a volvo motorját a háttérben, már a kocsiban volt – remek
„ Itt hagytad a telefont a…
„Sajnálom, Jacob hazavitt?
„Igen,”dörmögtem, „Eljönnél értem kérlek?”
„Már úton vagyok” mondta azonnal, „Mi a baj?”
„Szeretném ha Charlisle megnézné a kezem. Szerintem eltört.”
Elmentem az előszoba előtt és azon tűnődtem vajon mikor szökik meg Jacob.
Kegyetlenül mosolyogtam, elképzelve a kényelmetlenségét, amit érez.
„Mi történt?” követelte Edward, a hangja elsötétült.
„Bevertem Jacobnak” ismertem be.
„Jó,” mondta Edward ridegen „Habár sajnálom, hogy megsérültél.”
Nevettem, mert ez annyira kedvére volt, akárcsak Charlienak.
„Bárcsak bántottam volna.”sóhajtottam csalódottan. „De egyáltalán nem okoztam
neki fájdalmat.”
„Ezen segíthetek” ajánlotta.
„Reméltem, hogy ezt mondod.”
Egy pillanatig csend volt. „ Ez nem vall rád.” mondta immár óvatosan. „Mit tett?”
„Megcsókolt” morogtam.
Csak annyit hallottam, ahogy a vonal másik végén a motor felgyorsul. A másik
szobában Charlie ismét megszólalt.
„Szerintem le kéne lépned Jake,” ajánlotta.
„Azt hiszem maradnék, ha nem bánod”
„ A te temetésed” motyogta Charlie.
„Ott van még a kutya?” Edward végül újra megszólalt.
„Igen.”
„A sarkon vagyok,” mondta sötéten, és a vonal megszakadt.

--

Jasper történetének a vége,hogy hogyan találkozott Alice-val :

„Ő már ott volt - és rám várt természetesen." - felnevetett. - „Amint beléptem, lepattant a pultnál álló bárszékről és egyenesen felém jött."
„Megdöbbentett. Nem voltam benne biztos, hogy támadni akar-e. Viselkedését a múltból adódóan csak így tudtam értelmezni. Ő viszont mosolygott. A belőle áradó érzelmek pedig olyanok voltak, amiket korábban sosem éreztem."
„'Elég hosszan megvárattál' - mondta nekem."
Észre sem vettem, hogy Alice már mögöttem állt.
„Te pedig jó déli úriemberként lehajtottad a fejedet, és azt mondtad: - 'Elnézést, hölgyem.'" Alice felnevetett az emléktől.
Jasper rámosolygott. - „Kinyújtottad a kezedet, én pedig megfogtam, anélkül, hogy egy pillanatra is elgondolkodtam volna, mit is teszek. Csaknem egy évszázad elteltével először éreztem reményt."
Jasper beszéd közben megfogta Alice kezét.
Alice szélesen rámosolygott. - „Egyszerűen megkönnyebbültem. Már azt hittem, sohasem bukkansz fel."
Egy hosszú pillanatig egymásra mosolyogtak, aztán Jasper továbbra is ellágyult arckifejezéssel ismét felém fordította tekintetét.
„Alice elmesélte, amit Carlisle és a családja esetében látott. Alig tudtam elhinni, hogy így is lehet létezni. De Alice optimizmussal töltött el. Úgyhogy elindultunk megkeresni őket."
„Őket is halálra rémítették." - mondta Edward, miközben Jasper felé intett a szemével, majd hozzám fordult, hogy elmagyarázza. - „Emmett és én éppen vadászni voltunk. Megjelent Jasper, akit harcban szerzett hegek borítottak, és ezt a kis csodabogarat hozta magával," - bökte oldalba játékosan Alice-t - „aki mindenkit a nevén üdvözölt, mindenkiről tudott mindent és érdeklődött, melyik szoba lesz az övé."
Alice és Jasper, a szoprán és a basszus szép összhangjával kacagtak.
„Mire hazaértem, minden holmim a garázsban volt." - folytatta Edward.
„A te szobádból volt a legjobb a kilátás." - vonogatta vállát Alice

--

Miért nem hagyom ezt abba? És ami a legrosszabb volt, hogy miért nem érzem azt, hogy abba kéne hagynom? Mert a vállain logó karjaimnak tetszett, hogy a válla széles és erős? Vagy mert karjai oly erősen szorították testemet az ő testéhez, és ez mégsem volt elég szoros nekem?
A kérdések ostobák voltak, mert tudtam a választ. Hazudtam magamnak.
Jacobnak igaza volt. Mindig is igaza volt. Sosem volt csak egy barát. Ezért volt képtelenség könnyen búcsút mondani neki – mert szerelmes voltam belé. Belé is. Őt is szerettem, sokkal jobban, mint tehettem volna, és mégis, mindennek a tetejébe, még bele is szerettem. De ez sem változtathatott a dolgokon. Csak arra volt elég, hogy mindkettőnknek még jobban fájjon. Hogy még több fájdalmat okozzak neki, mint eddig valaha.

--

Hirtelen óvatos lett. „Tudod, hogy nem látok mindent.”
„tudom, hogy nem tudod pontosan. De te néha látod a jövőm. Miért van az, hogy nincsenek rám hatással? Hogy Jane, vagy Edward vagy Aro nem tud…” – mondanivalóm tele volt kíváncsisággal. De kíváncsiságom ezzel kapcsolatban mulandó, mert rengeteg más érzelem is kavarog bennem.
Alice, a kérdést nagyon is érdekesnek találta. „Jasper, Bella – a képességével fizikailag befolyásolja a testet. Ő valóban megnyugtat, vagy felizgat. Ez nem illúzió. Én pedig az eredményét látom az eseményeknek, nem az okokat és a gondolatokat, mai alapján meghozzák a döntést. Ez az elmén kívül van, nem illúzió, ez egy valóság, vagy legalábbis egy változata. De Jane, Edward és Aro vagy Demetri – ők az elmén belül tudnak hatást elérni. Jane csak az illúzióját adja a fájdalomnak. Valójában nem bántja a tested, te csak képzeled a dolgokat. Érted, Bella? A te elméd van biztonságban. Senki nem tudja elérni az elmédet. Így nem csoda, hogy Aro- t érdekli a képességed és a jövőd.”
 

Idézetek:

Olyan hamar visszajövök, hogy nem lesz időd, hogy hiányolni kezdj.
Vigyázz a szívemre- ott hagytam veled.

„Aludj Bellám. Álmodj szépeket. Te vagy az egyetlen aki elérte szívemet. Örökké
tiéd lesz. Aludj egyetlen szerelmem.”

 Bella egyik könyvéből ( Üvöltő szelek ) :

– „Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének.”

– Heathcliffnek is megvoltak a maga pillanatai – mondta. Neki nem volt szüksége a könyvre, hogy szó szerint tökéletesen idézzen. Közelebb húzott magához és a fülembe súgta. – „Nem élhetek az életem nélkül! Nem élhetek lelkemtől megfosztva!”

I'll be back so soon you won’t have time to miss me. Look after my heart - I've left it with you.
~ Olyan hamar visszajövök, hogy nem lesz időd hiányolni engem. Vigyázz a szívemre - itt hagytam veled
[Edward, Eclipse]

 Bárhol is legyen, számomra a pokol az a hely, ahol nem vagy velem.

Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben,
 aminek az elvesztése fájdalmat okozna.

Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj.

Ott van például (...) a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam,
amint a színészek eljátsszák ezer különböző színdarabban és filmben. Azt hittem,
 erről az érzésről mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett.

- Fall down again, Bella?
- No, Emmett. I punched a werewolf in the face..

- Bella, már megint elestél?
- Nem, Emmett, csak felpofoztam egy vérfarkast [Bella & Emmett]



I don’t care who’s a werewolf and who’s a vampire. If Angela turns out to be a witch,
 she can join the party, too..
Nem érdekel, hogy ki vérfarkas és ki vámpír! Ha Angela-ról kiderülne, hogy boszorkány,
 ő is beszállhatna a buliba.. [Bella]


I'll be back so soon you won’t have time to miss me. Look after my heart - I've left
it with you.
Olyan hamar visszajövök, hogy nem lesz időd hiányolni engem. Vigyázz a szívemre -
itt hagytam veled [Edward]

He’s like a drug to you Bella. I can see you can't live without him now. But I would
have been healthier for you: not a drug but the air, the sun.
Olyan ő neked, mint a drog, Bella. Látom, hogy nem tudsz nélküle élni. De én
 egészségesebb lennék számodra, nem egy drog, hanem a levegő, a nap! [Jacob]




Would you like to hear my story, Bella? It doesn’t have a happy ending, but which of
ours does? If we had happy endings, we’d all be under gravestones now..
Szeretnéd hallani a történetemet, Bella? Ennek nincs boldog vége - de melyikünké az?
 Ha az lenne, most mindannyian sírkövek alatt nyugodnánk.. [Rosalie]




You don’t understand. You may be brave enough or strong enough to live
 without me.. But I could never be that self-sacrificing. I have to be with you. It’s
 the only way I can live.
Te ezt nem érted. Te talán elég bátor vagy elég erős vagy ahhoz, hogy nélkülem élj..
de én nem tudok ennyire önfeláldozó lenni. Nekem veled kell lennem. Ez az egyetlen módja
annak hogy éljek [Bella]